– Talán azzal érdemes e témakörben kezdenünk a kutakodást, hogy tulajdonképpen hol van a helyünk a világban?
– Tavaly a világon 65 Mrd euró értékben állítottak elő mezőgazdasági gépeket. A mezőgépipari termelés az előző évihez képest közel tíz százalékkal nőtt, de ennek a felével elmaradt az eddigi 2008-as termelési csúcstól. Az eddigi adatok ismeretében az idén tovább növekszik a világ mezőgépipari produktuma, és várhatóan megközelíti majd az imént említett év mutatóit. Hosszabb időintervallumban a mezőgépgyártás növekvő trendet képvisel. A legnagyobb mezőgazdasági gépgyártó a világon az Európai Unió, mintegy egyharmadnyi képviselettel. A második legnagyobb mezőgépgyártással az észak-amerikai régió rendelkezik, némi lemaradással. A két nagy gazdasági régió együtt közel kétharmad részét adja a világtermelésnek. Új jelenség, hogy helyet követelnek a mezőgépipari világtortából a fejlődő világ egyes országai (Kína, India és Törökország), amelyek már a világtermelés egyötödét adják, és az exportjuk sem elhanyagolható. A mezőgazdasági gépek piacának növekedése főleg ezekben a régiókban várható.

– Ki a legnagyobb gépgyártó öreg kontinensünkön?
– Európa legnagyobb mezőgépgyártó nagyhatalma Németország, amely egyben a legnagyobb exportőr és a legnagyobb belső piaccal is rendelkezik. Az európai termelésből és az exportból is 25 százalékkal részesedik. A magyar mezőgazdaságnak ugyancsak a legnagyobb beszállítói a német mezőgépipari vállalatok. A később csatlakozott EU-s tagországok közül jelentős mezőgazdasági gépgyártással három ország – Lengyelország, Csehország és Magyarország – rendelkezik. Az új tagállamok közül Lengyelországban állították elő a legtöbb mezőgazdasági gépet, ez az ország rendelkezik egyben a legnagyobb mezőgéppiaccal is. Sőt, a legtöbb gépet exportálta a régióból, de még így is nettó importőrnek számít. A mezőgépipari termelésben felvevő piac és export tekintetében megelőzött bennünket legutóbb Csehország is, amely ennek ellenére szintén nettó mezőgépimportőrnek számít.


– A hazai mezőgépgyártás miként illeszkedik be ebbe a körbe?
– A magyarországi mezőgépgyártás a legutóbbi statisztika szerint az európai uniós termelésből csupán 1,4 százalékkal, az új tagállamok termeléséből pedig 18 százalékkal részesedett. Az elmúlt három évben 515 millió euróról 317 millió euróra csökkent a hazai mezőgépipar termelő kibocsájtása. Magyarországon is 2008-ban állították elő a legtöbb mezőgazdasági gépet a rendszerváltás után. Ugyanakkor ezen országok közül Magyarország számít csupán csak nettó mezőgépexportőrnek. A magyarországi mezőgépexport nagyobbik részét azonban nem a kész gépek, hanem a gépek alkotórészei és komponensei, valamint az adapterek adják.
A magyar mezőgazdaság gépberuházásai az utóbbi években jelentősen csökkentek. A csökkenés legfőbb oka az EU-s direkt géptámogatások megszűnésére vezethető vissza. A belföldi és a külföldi piacok szűkülése miatt a hazai mezőgépexport volumene is mérséklődött, de lényegesen kisebb mértékű volt a visszaesése, mint a hazai mezőgéppiaci forgalomnak. Az ország mezőgépimportja – a piaci forgalommal arányosan – szintén felére esett vissza. Pozitívum, hogy a hazai mezőgépexport csökkenése lényegesen kisebb volt, mint az import visszaesése.

– Egyébiránt érdemes volna konkrétumokat említeni az érintett cégeket illetően.
– Magyarországon több mint 100 vállalkozás foglalkozik mezőgazdasági műszaki inputok előállításával. Mintegy negyvenre tehető a főprofilú mezőgazdasági gépgyártással foglalkozó cégek száma. A hazai mezőgépgyárak elsősorban a különböző talajművelő gépeket, növényvédő gépeket, betakarító adaptereket, pótkocsikat, állattartási technológiai berendezéseket, valamint a szemes terménykezelés- és tárolás gépeit, berendezéseit állítják elő a magyar mezőgazdaság számára. Az exportjukban pedig fontos szerepet játszanak a betakarító gépek adapterei, a betakarító gépek komponensei, részegységei és különböző gépalkatrészeik.
A magyar mezőgépgyártás számára fontos a hazai mezőgazdaság igényeinek a kielégítése, ennek ellenére részesedése a hazai eladásokból csupán tíz százalék körül alakul – elsősorban azért, mert erőgépeket a hazai ipar nem gyárt, és a munkagépek területén is csak bizonyos szegmensekben van megfelelő kínálata. Mondhatjuk, hogy a hazai mezőgépipart és az ott dolgozó 5700 dolgozót az export tartja életben. A hazai mezőgépgyártás jövője szempontjából is meghatározó lesz az export, de mellette mindenféleképpen növelhető a szerepe a hazai gépellátásban is. A magyar mezőgazdaságnak szüksége van korszerű inputokat beszállító háttériparokra, így a hazai előállítású korszerű mezőgazdasági gépekre is. Számos fejlett mezőgazdasággal rendelkező ország példája igazolja, hogy nincs korszerű mezőgazdaság korszerű mezőgazdasági gépgyártás nélkül.

– Milyen a hazai mezőgéppiaci kínálat?
– Magyarországon a mezőgépek kínálata európainak tekinthető. Mintegy 1100 gépgyártónak, több mint 130 ezer féle típusú és típusváltozatú gépe szerepel a hazai kínálatban, amelyben jelen vannak a legfejlettebb nyugati konstrukciók, a jó közepesnek minősíthető hazai, a fejlődő kelet-európai és egyes ázsiai márkák egyaránt. A háromféle reláció legtöbbször háromféle műszaki színvonalat és árszintet is képvisel. A teljes mezőgépkínálatnak 13 százalékát teszik ki a hazai gyártású gépek, elsősorban az alapvető talajművelés gépei (ekék, tárcsás boronák, magágykészítők, kultivátorok, hengerek), a különböző konstrukciójú permetezőgépek, arató-cséplőgép adapterek, szárzúzók, traktoros rakodó gépek és pótkocsik, valamint az állattartás eszközei, illetve a szemestermény-kezelés, -tárolás és a majori gépek. Ezek között megtalálhatók a kisebb családi gazdaságok, valamint a nagyobb társas gazdaságok által használható gépek és eszközök egyaránt. A hazai mezőgéppiaci kínálatban azonban a legnagyobb súllyal a nyugati reláció gépei szerepelnek, bő négyötödös részaránnyal. A hazai mezőgéppiaci kínálat szinte minden mezőgazdasági termelő számára és feladatra kínál – a pénztárca és a technológiai színvonal függvényében – választható megoldást.

– Hogyan értékelhető a hazai gépellátottság és gépesítési színvonal?
– A magyar mezőgazdaság rendszerváltás utáni szerkezeti (tulajdoni, birtok-, termelési- stb.) változásai a gépesítésben is alapvető változásokat hoztak. Az elmúlt 20 év alatt jelentősen megnőtt a géppark. A traktorállomány megduplázódott, jelenleg 123 ezer db traktor szolgáltatja az energiát a gazdaságokban. A gabonakombájn-park darabszámban ötven százalékkal, teljesítményben kétszeresére növekedett. A rendszerváltás óta több mint 1500 Mrd forint értékben ruházott be az ágazat mezőgazdasági gépeket. A legnagyobb feladatot az újonnan alakult családi kisgazdaságok felgépesítése jelentette. Ezt a különböző kormányok jól valósították meg. Jelenleg a traktoroknak közel négyötöde ebben a szektorban található, a gabona kombájnok mintegy felét szintén a családi gazdaságok üzemeltetik. Javult a mezőgazdaság teljesítményellátottsága is. Egy hektár szántóra 2 kW erőgép motorteljesítmény jut napjainkban, amely az elmúlt két évtized alatt közel megduplázódott. Az egy traktorral megművelt terület 48 hektárra csökkent száz hektárról ezen idő alatt. Jelenleg egy arató-cséplőgéppel átlagosan mintegy 340 hektárról takarítják be a szemes terményeket Magyarországon.
Ezek a mutatók ugyan elmaradnak a fejlett mezőgazdasággal rendelkező EU-s országok mutatóitól, ahol két-háromszor nagyobb a traktorsűrűség és az egy traktorral vagy gabonakombájnnal ellátandó terület pedig csak fele-harmada a Magyarországinak. Ezekben az országokban azonban már túlgépesítés is terheli a termelést. Magyarországon nem indokolt ezeknek a mutatóknak az elérése. A gépesítésben a korszerűsítésre, a részben elöregedett gépállomány cseréjére kell a hangsúlyokat helyezni. A korszerűsítésnél az új energia és költségtakarékos, valamint a környezetet kímélő technikai megoldásokat szükséges előnyben részesíteni. A szántóföldi növények önköltségét a gépesítés nagyjából egyharmaddal determinálja, szinte ugyanakkora a súlya a kemikáliáknak és a biológiai alapoknak is, a fennmaradó rész a termelés egyéb költségei (élőmunka, földbérlet, banki, biztosítási, irányítási stb.) teszik ki. Megtakarítások leginkább a gépköltségeknél érhetők el, új technológiák bevezetésével, műveletek összevonásával vagy elhagyásával kevesebb hajtóanyag felhasználásával. Ezért fontos terület a technikai korszerűsítés és a gépesítési színvonal folyamatos növelése, amelyhez várja a mezőgazdaság a hazai mezőgépipar hozzájárulását is.


– Mik a magyar mezőgazdaság elvárásai a hazai mezőgépgyártással szemben?
– A magyar mezőgazdaságnak és a vidéknek szüksége van egy erős- és fejlett nemzeti mezőgépiparra, amely képes a hazai követelményekre fejleszteni és rugalmasan kielégíteni a kis- és nagyüzemek gépesítési igényeit. Lépést tud tartani a gyorsuló technológiai fejlesztésekkel, meg tud felelni a kor kihívásainak, fel tudja venni a versenyt a külföldi versenytársakkal. A magyar mezőgazdaság a piaci versenyben akkor tud eredményes lenni, ha mögötte tudhatja a termelési inputok hazai előállítóit és beszállítóit. Ehhez a hazai gyártóknak minőségben és választékban kell feljavulniuk. A gépfejlesztéseknek jobban kell követni a termeléstechnológiák változásait, követni a nemzetközi trendeket és megtartani kedvező pozíciójukat az árversenyben. Növelni kell a komplex gépesítési megoldások kínálatát, amelyek képesek akár egy-egy technológiai gépsor lefedésére is. A mezőgazdaság meghatározó növénytermelési és állattartási ágazataiban kell gépesítési pozíciókat megszerezni.
Új lehetőségeket teremthet a hazai mezőgépiparnak a mezőgazdaság megújuló energiatermelésben történő nagyobb részvállalása is.
A magyar vidéknek is szüksége van a munkahely megőrzés és esetleges bővítés szempontjából a hazai mezőgépiparra, hisz üzemei vidéken találhatók, tradicionális szakmakultúrát képviselnek, amelynek a képviselői erősen kötődnek a vidékhez.
A vidékfejlesztési tárca nemzeti agrárstratégiájában jobban kíván építeni az agrártermelést kiszolgáló hazai ipari ágazatokra, az agrobiznisz nemzeti szereplőire. Nemzeti összefogással lehetnek csak sikeresek az egyes ágazatok és az ország.


-Végül, de nem utolsó sorban – ugyan ismert a szakmában személyisége – kérem mutatkozzon be olvasóinknak!
-Mezőgazdasági gépészmérnökként végeztem el az egyetemet 1968-ban. Negyvenegy éves szakmai munkám egy munkahelyhez, a Mezőgazdasági Gépesítési Intézethez (MGI) kötődik, mint kutató-fejlesztő. Számos gépesítési területen dolgoztam, különböző beosztásokban a traktortól a gépesítés ökonómiájáig. A nagybálázó gépek elméletéből doktoráltam. Több éven keresztül voltam igazgató-helyettes és 2004-2008 között az MGI igazgatói tisztét is betöltöttem. Valamennyi szakterületről sikerült gyarapítani a tudásomat és bővíteni a szakmai kapcsolataimat. Kiváló szakemberekkel dolgozhattam együtt. Részese lehettem a mezőgazdaság műszaki fejlesztésében korábban futó nemzeti- és világbanki-, illetve a közelmúlt EU-s programoknak. Ezek mind a magyar mezőgazdaság modernizációjához járultak hozzá. A MEGOSZ (Mezőgépgyártók Országos Szövetsége) és a MEGFOSZ (Mezőgazdasági Gép- és Eszközforgalmazók Országos Szövetsége) titkáraként, majd elnökségi tagjaként éveken keresztül rálátásom volt a hazai mezőgépgyártás és a hazai mezőgéppiac történéseire, valamint segíthettem a két szervezeten keresztül is a mezőgazdaság gépesítési struktúrájának változásait. Az utóbbinak egyik alapítója lehettem. Nemzetközi ismereteket és gyakorlatot az ENTAM (Mezőgazdasági Gépminősítő), a CEMA (Mezőgazdasági Gépgyártó) és a CLIMMAR (Mezőgazdasági Gépforgalmazó) európai szervezetekben szereztem. Jelenleg nyugdíjasként közelebb kerültem a bioenergetikához, de ma is folyamatosan figyelemmel kísérem és rendszeresen értékelem a mezőgazdasági gépesítés területén itthon, Európában- és a világban zajló folyamatokat.

- Köszönjük a beszélgetést!

- Szalay -