A felmérés első eredményeit 2025 novemberében a kutatói közösség már megismerhette, cikkünkben most a teljes kutatási anyag elérhető.

A Magyar Tudományos Akadémiának küldetéséből adódó feladata, hogy rendszeresen áttekintse és elemezze a hazai kutatói közösség és a tudományos kutatás helyzetét. Ezért – közel egyéves előkészítést követően – tavaly nyáron a Fiatal Kutatók Akadémiájával közös kutatást indított. A felmérés célja az volt, hogy feltárja a magyarországi és az országhoz kötődő kutatók helyzetét és véleményét többek között tudományos tevékenységükről, munkahelyi státuszukról, pályázati lehetőségeikről és teljesítményükről, az MTA és FKA működéséről, elégedettségük mértékéről, problémáikról, valamint nemzetközi együttműködéseikről és a külföldi munkavégzéssel kapcsolatos terveikről.

Freund Tamás akadémiai elnök felkérő levelét több mint negyvenezer kutató kapta meg, köztük olyan magyar kutatók is, akik jelenleg külföldön dolgoznak, így a magyarországi és az országhoz kötődő kutatók jelentős részét elérte az Akadémia. A kérdőívre több mint ötezren válaszoltak, a minta összetétele az életkor, a nem, a tudományos fokozat és az MTA tudományos osztályába való tartozás tekintetében egyaránt jó reprezentativitást eredményezett.

2025. november 24-én közel 200 kutató jelenlétében mutatták be A magyarországi és az országhoz kötődő kutatók helyzetecímű felmérés legfontosabb eredményeit a hazai tudományos közösségnek. A több mint ötezer kitöltő válaszai átfogó képet adnak a kutatók munkahelyi körülményeiről, elégedettségéről, szakmai teljesítményéről, problémáiról, pályázati és nemzetközi lehetőségeiről, valamint az Akadémiával kapcsolatos elvárásaikról.

A nagy léptékű kutatásról szóló részletes tanulmány számtalan olyan elemzést és adatot tartalmaz, amelyek jövőbeli kutatásokra és tudománypolitikai javaslatok megfogalmazására is lehetőséget adnak. A felmérés adatbázisát tudományos kutatások céljából szintén nyilvánossá tették.

A részletes elemzés itt olvasható.

Forrás: Magyar Tudományos Akadémia

Ha feliratkozik a Műszaki Magazin Hírlevelére, sosem marad le a híreinkről! További friss híreket talál a Műszaki Magazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

The post Kutatók helyzete – Elérhető a teljes felmérés appeared first on Műszaki Magazin.

A legfontosabb piac továbbra is Kína, ahol közel 9 millió új elektromos járművet jegyeztek fel. Bár itt is növekedést mértek, az arány valamivel csak átlag feletti (kb. 33 %). Európában mintegy 2,6 millió elektromos autó talált gazdára, szintén 30 %-os növekedéssel, amelyet főként a német (545 000, +43%), az angol (473 000, +24%) és a francia (327 000, +12%) eladások húztak.

Az USA piaca ezzel szemben némileg visszaesést mutatott: körülbelül 1,2 millió új elektromos autó kelt el összesen az év során, ami kis csökkenést jelent – részben azért, mert az adókedvezmények szeptember végén megszűntek.

A piaci részesedéseket vizsgálva jól látszik a különbség a régiók között. Kínában az új autók egyharmada volt tisztán elektromos, míg Európában ez az arány 19 %, az USA-ban pedig mindössze 8 % volt 2025-ben. Ha azonban a plug-in hibrideket és a hagyományos hibrideket is beleszámítjuk, akkor Európa a maga 63 %-os arányával megelőzi Kínát (54 %) az elektromos hajtásokkal szerelt autók összesített részesedésében, miközben az USA 22 %-kal marad a harmadik helyen.

Szakértők szerint az elektromos autók eladásának dinamikus növekedése tovább folytatódhat, bár a jövőben várhatóan nem lesz olyan gyors ütemű, mint az eddigi. A plug-in hibridek globális eladása valószínűleg elérte a csúcspontját, hiszen egyes piacokon – különösen Kínában – már csökkenő eladási trendet mutattak a negyedik negyedévben.

Az elektromobilitás fejlődése várhatóan túlnő majd az egyszerű autókon: egyre nagyobb hangsúly kerülhet olyan új funkciókra, mint a kétirányú töltés, amely lehetővé teszi, hogy az autók ne csak töltsenek, hanem vissza is táplálják az energiát az elektromos hálózatba.

Forrás: MM

Ha feliratkozik a Műszaki Magazin Hírlevelére, sosem marad le a híreinkről! További friss híreket talál a Műszaki Magazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

The post Harmadával nőtt az elektromos autó eladás a világban appeared first on Műszaki Magazin.

2025. november 24-én, közel 200 kutató jelenlétében mutatták be A magyarországi és az országhoz kötődő kutatók helyzetecímű felmérés legfontosabb eredményeit a hazai tudományos közösség számára. A rendezvényről videofelvétel készült, amelyet kedden teszünk közzé.

A felmérés főbb eredményeinek összefoglalója ide kattintva olvasható (pdf).

Néhány a felmérés legfontosabb megállapításai közül:

• A 40 év alatti kutatóknak csak 21%-a gondolja azt, hogy a kutatói életpályamodell kiszámítható.
• A válaszadók kétharmada (66%) szerint a hazai pályázati rendszer nem kiszámítható.
• A kutatók nagyobb része (57%) nem érzi magát társadalmilag megbecsültnek.
• A tudományos pálya elhagyásának gondolata a kutatók felében már felmerült, a 40 év alattiaknál pedig közel kétharmadukban.
• A női kutatók csaknem fele (48%) számolt be hátrányos megkülönböztetésről.
• A kutatók pszichés jólléte jelentősen alacsonyabb, mint a teljes hazai népességé.
• A kutatók többsége jó munkahelyi légkörről számolt be, megfelelő önállósággal és alapvetően korrekt, szakmai bírálati gyakorlattal.
• Az egyetemi tanári kinevezés feltételeként előírt MTA doktori cím megítélése erősen megosztja a kutatói közösséget.

„A kutatás eredménye egy pillanatfelvétel. Egy átfogó kép arról, hogyan érzik magukat ma a kutatók, milyen kihívásokkal, problémákkal néznek szembe, és hol látják a fejlődés lehetőségét“ – mondta a felmérés akadémiai bemutatóján megjelenteket köszöntő beszédében Freund Tamás, az MTA elnöke.

Hozzátette, nemzetközi viszonylatban ugyan voltak már hasonló kutatások, amelyek keretében kutatók – egyetemi oktatók, PhD-hallgatók, kutatók – mentális egészségét vizsgálták.

„Hazánkban azonban ez teljesen újszerű: Magyarországon kutatók körében korábban még nem vizsgálták a mentális egészséget, főleg nem reprezentatív mintán. A kiégést sem vizsgálta idehaza országos reprezentatív mintán senki, kutatók körében pedig végképp nem.“

Freund Tamás kiemelte, hogy ezzel az átfogó felméréssel az Akadémia a 2019-ben elfogadott küldetésében megfogalmazott feladatát látja el, hiszen mint az a dokumentumban olvasható „az MTA rendszeresen áttekinti és elemzi a hazai tudományos kutatás helyzetét, részt vesz a legfontosabb kutatási területek azonosításában és a nemzeti kutatási, fejlesztési és innovációs stratégia megújításában”.

Az Akadémia elnöke elmondta, hogy a felmérés eredményeiből a következtetéseket az MTA igyekszik levonni. Szerinte azonban a felmérés azonban akkor válik igazán hasznossá, ha ezt mások is megteszik. Ezért arra biztatta a magyar tudományosság intézményeit, kutatóhelyeit, egyetemeit, a legkülönbözőbb kutatóhelyeken működő kutatócsoportokat, hogy saját szempontjaik alapján elemezzék a felmérés eredményeit, és ha tudják, használják fel akár arra is, hogy ötleteket, javaslatokat fogalmazzanak meg akár saját maguk, akár mások számára.

Freund Tamás köszöntője ide kattintva olvasható.

Kiégés, túlterhelt kutatók, pályaelhagyás

A felmérés előzményeit, módszertanát és előzetes eredményeit Koltai Júlia szociológus, lendületes kutató, az ELTE Társadalomtudományi Kutatóközpont kutatóprofesszora, a Fiatal Kutatók Akadémiája tagja ismertette. A munkaterheléssel kapcsolatban a felmérés azt mutatja, hogy a kutatók által ténylegesen ledolgozott átlagos óraszám jóval több a munkaszerződésekben meghatározott hivatalos heti óraszámoknál, és jelentősen meghaladja a heti 40 órát. A bölcsészet- és társadalomtudományi területeken szignifikánsan magasabb az oktatási terhelés, mint a természettudományok terén.

Sokkolónak mondta, hogy a 31-35 éves korosztályban 10-ből 7 kutatóban már felmerült a kutatói pálya elhagyásának gondolata.

A válaszadók egészét nézve is a kutatók több mint felénél (53%) merült már fel a tudományos pálya elhagyása.

A kutatói jövedelmi viszonyokról szólva Koltai Júlia elmondta, hogy a felmérési eredmények alapján a jövedelmek jelentősen eltérnek nem, életkor, tudományterület, tudományos intézmény, valamint hazai és külföldi affiliációk szerint, továbbá az eredmények arra is rámutatnak, hogy a kutatói közösség tagjai gyakran több forrásból kénytelenek biztosítani jövedelmüket, ami különösen a fiatal kutatókra jellemző. A kizárólag magyarországi affiliációval rendelkezők medián összjövedelme nettó 550 ezer forint.

A felmérés alapján korosztályok és tudományterületek szerint is jelentősen eltér a tudományos aktivitás. Az életkort tekintve a fiatalabbaknak (30 év alattiaknak) jelent meg a legkevesebb folyóiratcikkük az elmúlt 5 évben – ami nem meglepő, mivel még tudományos pályájuk elején járnak –, azonban legnagyobb arányban ők publikálnak nemzetközi és Q1-es folyóiratokban. A tudományterületeket nézve míg az élet- és természettudományok terén a folyóiratcikk a domináns publikációs forma, addig a bölcsészet- és társadalomtudományok területén a teljes publikációs volumenben jellemző a szerkesztett kötetben megjelent írás és a monográfia is. A magyarországi kutatók között tapasztalt eredmények megfelelnek a nemzetközi trendeknek.

Az MTA általános tevékenységének és megszólalásainak megítélése közepes, de inkább pozitív. Az MTA programjai közül a Bolyai János Kutatási Ösztöndíjprogramot értékelték a legfontosabbnak a kutatók. A Lendület Program különösen a fiatal, 45 év alatti kutatóknak fontosabb. Az MTA testületei közül a köztestület működését érte a legtöbb kritika, és az MTA Doktori Tanács munkáját értékelték a legpozitívabban.

A most nyilvánosságra hozott előzetes eredmények nyomán várhatóan januárban lesz elérhető a véglegesített anyag.Ezzel egyidőben a felmérés adatbázisát is nyilvánossá teszik a tudományos kutatások számára.

Kun Bernadette pszichológus, az ELTE PPK Pszichológiai Intézetének habilitált egyetemi docense, a Klinikai Pszichológia és Addiktológia Tanszék vezetője, az FKA társelnöke a kutatók pszichés jóllétéről beszélt.

A felmérés szerint a kutatók jólléte közepes, a kiégés szintje pedig változó, de nem elhanyagolható. A legfeljebb 30 éves korosztály érte el a pszichés jóllétet mérő legalacsonyabb átlagos összpontszámot, amely a WHO által javasolt 50 százalékos határérték alatt marad, így alacsony pszichés jóllétre utal.

A magyarországi és a Magyarországhoz kötődő kutatók pszichés jólléte jelentősen alacsonyabb szintű, mint a teljes népességé. A nők körében magasabb a kiégés szintje, mint a férfiak között.

A külföldi intézményekben dolgozók jobb mentális állapotról és alacsonyabb szintű kiégésről számoltak be, mint a magyarországi intézmények munkatársai. A válaszadó kutatók 8,4 százaléka él Magyarországon kívül, és ennek a csoportnak legalább 27 százaléka határon túli magyar.

A külföldre költözés indokai elsősorban a jobb munkafeltételek, másodsorban anyagi és családi okok voltak. A külföldön élők – a határon túli magyarokat itt nem számítva – 64,6 százaléka nem tervez hazaköltözni, közülük a Magyarországra költözést a legtöbben akkor fontolnák meg mégis, ha változna a politikai légkör, ha találnának olyan tudományos intézményt Magyarországon, amely megfelelően támogatja a szakmai előmenetelüket, illetve ha a hazaköltözéssel nem csökkenne a fizetésük. A jelenleg Magyarországon élők 38 százalékában az utóbbi 3 évben felmerült, hogy munkahelyet váltsanak, és külföldön keressenek állást, 24 százalékuk pedig párhuzamos külföldi affiliáció felvételén (is) gondolkozott. A motivációk között leggyakrabban a magasabb anyagi juttatásokat, a jobb munkafeltételeket és a kutatók nagyobb megbecsülését említették.

A kutatók 14,4 százaléka tartósan gondoskodik valakiről (a nők között ez az arány a férfiakhoz képest magasabb), és az érintettek 34 százaléka úgy érzi, került már emiatt hátrányos helyzetbe a pályáján. A pályahátrányról szóló beszámolókban az egyik leggyakrabban megjelenő probléma az idős és/vagy beteg hozzátartozók ápolása okozta időhiány.

A női kutatók majdnem fele (48%) nyilatkozott arról, hogy hátrányba került a szakmájában, mert nő.

Gyakori tapasztalat például az előléptetés késése vagy elmaradása, az anyasághoz köthető feladatok miatt jelentkező kapcsolatépítési hátrányok vagy az infantilizálás, valamint a tekintély megkérdőjelezése.

A legalább fél évet gyermekgondozási szabadságon töltők 38,7 százaléka került hátrányba a pályáján. Ez nagyobbrészt a nőket érinti (40,3%), a férfiakat kevésbé (16,2%). A pályahátrány összefügg a gyermekszám emelkedésével: a negyedik gyermekig minél több gyermeke van valakinek, annál nagyobb arányban tapasztalt pályahátrányt. Tipikus nehézség a publikációs lemaradás és az életkori korlátok miatt a gyermekgondozási időszak után a pályázatokból való kimaradás.

A tudományért felelős intézmények közös feladatai

Kollár László, az MTA főtitkára előadásában azt mondta, hogy a több mint ötezer válasz alapján átfogó kép rajzolódott ki a hazai tudomány jelenlegi állapotáról. Az előzetes feltételezéseket – például az alacsony jövedelmek, a kutatóintézetek publikációs fölénye, a nők tudománymetriai hátrányai, valamint a külföldi tapasztalat teljesítménynövelő hatása – a felmérés eredményei visszaigazolták. Ugyanakkor világossá vált, hogy számos jelenség kevesbé volt egyértelmű: ilyen például a 45 évesnél fiatalabb kutatók általános kimerültsége és kiábrándultsága, illetve a külföldre költözés erős szándéka.

Az MTA tevékenységével kapcsolatos várakozások továbbra is magasak: a kutatói közösség fontosnak tartja az Akadémia nyelvi és kulturális szerepét, a tudományos minőség őrzését, a kutatás feltételeinek támogatását, valamint a tudományos eredmények társadalmi közvetítését. Bár ezeknek a küldetésbeli pontoknak az elfogadottsága kiemelkedő, az MTA nyilvános megszólalások gyakoriságával és a köztestület megítélésével kapcsolatos elégedettség csak közepes.

Megrázónak nevezte Kollár László a kutatói életpálya megítélésével kapcsolatos véleményeket. Utalt arra, hogy a válaszadók szerint a hazai tudományos pálya nem biztosít kiszámítható előrehaladást, társadalmi megbecsültsége alacsony, a pályázati rendszer pedig kiszámíthatatlan. Különösen a 40 év alattiak körében súlyos az elégedetlenség. A tudományos pálya elhagyásának gondolata a fiatalok kétharmadánál már felmerült, és külön aggasztó, hogy a női kutatók közel fele számolt be hátrányos megkülönböztetésről. A kutatói pszichés jóllét mutatója rosszabb, mint a hazai átlagpopulációé, ami strukturális problémákra utal.

A pozitívumok között említette, hogy a kutatók nagy része jó munkahelyi légkört és önálló kutatási lehetőséget tapasztal, a szakmai bírálatokat pedig többségében korrektnek ítélik. A fiatal kutatók erős elkötelezettsége és a több ezer fős részvétel azt mutatja, hogy a közösség tenni akar a helyzet javításáért. Jelentős támogatottságot élvez a CoARA-elvekre épülő, minőségi kutatásértékelés, valamint egy hazai alapkutatási alap létrehozása. Az MTA programjai – például a Bolyai-ösztöndíj és a Lendület – továbbra is kiemelkedő presztízsűek és fontosnak tartottak. Az MTA testületei közül a köztestület működését érte a legtöbb kritika, és az MTA Doktori Tanács munkáját értékelték a legpozitívabban. Arról, hogy az MTA doktora cím az egyetemi tanári kinevezés előfeltétele legyen, megoszlik a kutatók véleménye.

Kollár László szerint a felmérés alapján a problémák láthatók. Az MTA köztestülete és az MTA doktora cím kapcsán lépni kell. Az akadémiai programokat – köztük a tudománynépszerűsítést szolgáló Magyar Tudomány Ünnepe, Alumni – nagyon gondosan kell továbbvinni. Ezek azok a programok, amelyeken keresztül az MTA tudja szolgálni a magyar kutatói közösséget. Az Akadémia dolga alapvetően a kutatók érdemi képviselete legyen. Az MTA és a tudományért felelős intézmények közös felelőssége, hogy stabil és kiszámítható környezetet, hiteles és átlátható rendszereket teremtsenek, és bizalmon alapuló jövőképet kínáljanak.

A kutatással kapcsolatos kérdéseket a felmérést végzők a 2025kutatas@titkarsag.mta.hu címre várják.

Forrás: Magyar Tudományos Akadémia

Ha feliratkozik a Műszaki Magazin Hírlevelére, sosem marad le a híreinkről! További friss híreket talál a Műszaki Magazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

The post Felmérés a magyar kutatók helyzetéről appeared first on Műszaki Magazin.

A Global Entrepreneurship Monitor (GEM), a világ legnagyobb vállalkozáskutatása 1999 óta biztosít megbízható adatokat a felmérésben részt vevő gazdaságokra jellemző vállalkozói aktivitásról, a vállalkozási ökoszisztéma helyzetéről. A globális felmérésben, amelyben világszerte neves egyetemek vesznek részt, 2020 és 2024 között a Budapesti Gazdaságtudományi Egyetem képviselte Magyarországot. Immár negyedik éve került sor a hazai adatgyűjtésre a BGE Budapest LAB Vállalkozásfejlesztési Iroda irányításával. A kutatás során a 18-64 éves lakosság körében 2040 fő bevonásával zajlott reprezentatív kérdőíves felmérés, továbbá 36 szigorú feltételek alapján kiválasztott szakértő megkérdezésére került sor.

A Nemzeti jelentés a kutatás magyar eredményeit foglalja össze, információt nyújtva a vállalkozói atmoszféra, aktivitás és ökoszisztéma hazai helyzetéről, lehetőséget biztosítva az eredmények európai és globális összehasonlítására is. A riport legfontosabb eredményeit alább foglaljuk össze.

A vállalkozói légkör megítélése – vagyis a vállalkozói léttel kapcsolatos véleményeket összegző kérdések eredménye – összességében stabilnak tekinthető. Továbbra is kevesen gondolják, hogy elegendő tudással rendelkeznek (35,8%), stagnál azok aránya is, akit az esetleges kudarc tart vissza a vállalkozásindítástól (42,1%), és nincs jelentős változás abban sem, hogy a magyarok hány százaléka ismer valakit, aki az elmúlt két évben vállalkozást indított (46,7%). Ahol változás látszik, hogy kis mértékben ugyan, de folyamatosan csökken azok aránya, akik szerint könnyű vállalkozást indítani (2024-ben 43,2%), ugyanakkor a gazdasági várakozások javulására utal, hogy nőtt azok aránya, akik szerint a következő hat hónapban jó vállalkozásindítási lehetőségek nyílnak (32,3%). Szintén stabil, és inkább pozitív a vállalkozói lét megítélése – különösen a 35 év alattiak körében. A sikeres vállalkozókról sokan (45,1%) gondolják, hogy magas státusszal rendelkeznek, a vállalkozói lét pedig az emberek közel fele szerint (46,1%) kívánatos karrierlehetőség.

A vágyból sokszor nem lesz valóság

Ennek ellenére 2024-ben a korábbi évekhez képest jelentősen – 9,9-ről 6,7%-ra – esett a hazai vállalkozási aktivitás. A változás különösen annak fényében jelentős, hogy a korábbi években mindössze néhány tized százalék volt az ingadozás mértéke. A változás nagyobb részét a legalább néhány hónapja, de maximum 3,5 éve működő vállalkozások arányának drasztikus visszaesése magyarázza. Nem csökkent ugyanakkor jelentősen a vállalkozást indítani szándékozók aránya (9,6%). Mindez arra utal, hogy a szándékokhoz képest nagy arányban elmaradt a tényleges vállalkozásalapítás, illetve drámai mértékben nőtt azon vállalkozások aránya, amelyek nem érték meg a 3 hónapos kort.

A korai szakaszban lévő vállalkozások arányának csökkenése következtében a hazai vállalkozási aktivitás lényegesen elmarad a kutatásban részt vevő 51 ország (13,2%), mind a magas jövedelmű országok átlagától (11,6%). Európai összehasonlításban – a 2024. évi jelentős visszaesés következtében – a korai szakaszban lévő vállalkozói aktivitás az utolsó negyed elejére került. A – GEM kutatásban is résztvevő – 18 EU tagország között a 14. hely azt jelenti, hogy a korai szakaszban lévő vállalkozási aktivitás a magyarországinál csak a rendszerint extrém alacsony mutatóval rendelkező Lengyelországban (2,5%), illetve Romániában (5,0%), Görögországban (5,5%) és Ausztriában (6,6%) alacsonyabb. A bejáratott vállalkozások magyarországi aránya (6,9%) gyakorlatilag megegyezik a GEM országok 7,0%-os átlagával.

A pénz is fontos, de a hatás még inkább

A friss eredmények szerint a legfontosabb vállalkozói motiváció a hatás elérése lett. A korai szakaszban lévő vállalkozók kétharmada (68,6%), míg a bejáratott, vagyis legalább 3,5 éve béreket fizető vállalkozások 58,7%-a állítja, hogy azért (is) alapította a vállalkozását, hogy valami lényegeset vigyen véghez. Ez különösen annak fényében érdekes, hogy az egy évvel ezelőtti kutatási eredmények alapján éppen az anyagi biztonsággal kapcsolatos motivációk szerepe erősödött jelentősen. Most pozitívabb jövőre vonatkozó várakozásokra, de beletörődésre utalhat, hogy a megélhetési motívum – bár mindkét vállalkozási fázisban a vállalkozók felét jellemzi – nem csak a 2024-es jelentéshez viszonyítva, hanem a teljes elemzési időtávon az eddigi legalacsonyabb értéket kapta.

Középmezőny, némi mozgással

A GEM kutatás a vállalkozói ökoszisztéma működésének értékeléséhez 36, a nemzetközi konzorcium által egyenként jóváhagyott szakértő megkérdezését végzi el minden országban. A 2024-es szakértői értékelések alapján a hazai vállalkozási keretfeltételek értékeléséből számított Nemzeti Vállalkozási Kontextus Index (NECI) értéke a tavalyival megegyezően 4,5 a 10 fokozatú skálán, ami nemzetközi viszonylatban közepesnek tekinthető, két tizedponttal marad el a globális GEM átlagtól. A felmérésben részt vevő visegrádi országok között Magyarország értékelése a legkedvezőbb, meghaladva az előző évhez képest csökkenő 3,7-es szlovák és a 4-es lengyel értéket.

Hazai viszonylatban fizika, valamint a kereskedelmi és szolgáltatói infrastruktúra, emellett a piacra való belépés könnyűségének értékelése éri el, vagy haladja meg a kielégítőnek tekinthető 5-ös értéket, közülük kizárólag ez utóbbi mutat évről évre javuló tendenciát. Az előző évhez képest némi csökkenés mutatkozik a kormányzati politika: adók és bürokrácia (4,7), valamint a kereskedelmi és szolgáltató infrastruktúra (5,4) megítélésben, míg a legjelentősebb javulás a vállalkozásoktatás a felsőoktatásban és szakképzésben (4,8) ökoszisztéma elem értékelésében tapasztalható.

A korábbi évekhez hasonlóan a leggyengébb értékelést a vállalkozásoktatás a közoktatásban (2,5) kapta, amely két tizedpontos növekedésével is mélyen a kívánatos szint alatt marad. A vállalkozói tudásban mutatkozó lemaradást a kutatás lakossági reprezentatív adatfelvétele is megerősíti: bár 2021 és 2023 között lassan, de folyamatosan nőtt (36%-ról 38,3%-ra) a magyar felnőttek körében azok aránya, akik saját bevallásuk szerint rendelkeznek a vállalkozásindításhoz szükséges tudással, ez az érték 2024-ben 35,8 százalékra esett. 2024-re ezzel a magyar érték a legalacsonyabb az Európai Unióban. Pedig úgy tűnik, néhány év alatt is érhető el változás ezen a területen: Szlovákia 2021 és 2024 között rendkívül alacsony bázisról (33,4%) zárkózott fel az EU-s átlaghoz (52,0%) – hívja fel a figyelmet Dr. Szennay Áron, a Budapesti Gazdaságtudományi Egyetemen működő hazai GEM kutatócsoport elemzője.

Digitális kihívások

A GEM konzorcium 2024-ben új kérdésblokkot vezetett be a digitális megoldások vállalkozásokban való elterjedésének, illetve a mesterséges intelligenciát illető félelmek, illetve lehetőségérzékelések jobb megértése érdekében. A hazai vállalkozók az európai és az észak-amerikai GEM országokhoz viszonyítva lényegesen kevésbé értékelik fontosnak, hogy webshopot üzemeltessenek, vagy alkalmazzák a mesterséges intelligenciát – a bejáratott vállalkozások egyenesen feleannyira tekintik ezt fontosnak, mint a nemzetközi átlag. Nincs elmaradás ugyanakkor az adatelemzési eszközöket, felhőszolgáltatásokat, videokonferencia szoftvereket, munkamenedzsmentet, könyvelést, ügyfélkapcsolat-kezelést vizsgálva, különösen a bejáratott vállalkozások esetén. Míg a korai szakaszban lévő vállalkozók illeszkednek a vizsgált országok átlagához, addig a bejáratott vállalkozások ennél is előrébb, az első harmad végén helyezkednek el.

A jelentés az alábbi linken elérhető:  Hagyományos és digitális kihívások kereszttüzében: Vállalkozói működés Magyarországon

Forrás: Budapesti Gazdaságtudományi Egyetem

Ha feliratkozik a Műszaki Magazin Hírlevelére, sosem marad le a híreinkről! További friss híreket talál a Műszaki Magazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

The post Hiába akarnak vállalkozni a magyarok, mégis kevesebb az új vállalkozás appeared first on Műszaki Magazin.

Azok a vállalatok, amelyek ezt megtették, előnyre tettek szert a technológiába történő befektetések megtérülésének versenyében.

A jelentés több mint 1000 felsővezető – üzleti és technológiai döntéshozók – körében végzett felmérésen alapul, amely 25 iparágat és nyolc földrajzi térséget ölel fel. A Kyndryl első People Readiness Report című jelentése látványos szakadékot tár fel az MI-be történő befektetések és a munkaerő felkészültsége között:

• A vállalatok 95%-a már fektetett be MI-technológiába
• A vezetők 71%-a szerint a munkaerő még nem áll készen a technológia hatékony hasznosítására
• 51% úgy véli, vállalatuknál nincs meg a szükséges szaktudás az MI kezeléséhez
• A vezérigazgatók 45%-a szerint az munkatársak többsége elutasító vagy kifejezetten ellenséges az MI-vel szemben

Az iparágak között jelentős különbségek vannak. A banki/pénzügyi szolgáltatások és a biztosítási szektor vállalatai számolnak be a legnagyobb felkészültségről, míg az egészségügy jelentősen le van maradva.

„Csak egy szűk vállalati kör tudta eddig sikeresen kihasználni az MI-t üzleti növekedésre”

– mondta Michael Bradshaw, a Kyndryl Alkalmazások, Adat és MI területének globális vezetője. –

„A jelentés megmutatja, hogy bár az adatarchitektúra és a technológiai infrastruktúra alapvető, azok a szervezetek, amelyek nem helyezik előtérbe a munkaerőt, lemaradnak.”

Bár sok szervezet kísérletezik az MI bevezetésével, egyelőre kevesen tudják kihasználni azokat az áttörő lehetőségeket, amelyek új termékeket és szolgáltatásokat eredményezhetnének. A generatív MI-eszközök a leggyakrabban használtak közé tartoznak, ennek ellenére 10 vezetőből csak 4 számolt be arról, hogy MI-alapú elemzések révén jobb döntéseket tudnak hozni vagy növekedést tudnak elérni. Csupán az érintettek ötöde mondta, hogy náluk az MI elsődleges alkalmazása új termékek és szolgáltatások fejlesztését szolgálja.

Ugyanakkor a kutatás azt is kimutatja, hogy egy kis csoport – az úgynevezett AI-élharcosok (AI Pacesetters) – már képes volt az MI-t az üzleti növekedés szolgálatába állítani, miközben a munkaerő felkészítésére is figyelmet fordított. Ők stratégiai munkaerő-döntéseket hoznak, és eredményeket érnek el a munkavállalók körében is. Ezek a vállalatok három kulcsfontosságú akadályt tudtak leküzdeni:

1. Szervezeti változásmenedzsment: az AI-élharcosok háromszor nagyobb eséllyel számolnak be teljes körűen bevezetett MI-változáskezelési stratégiáról.
2. Az alkalmazottak mesterséges intelligenciába vetett bizalmának hiánya: az AI-élharcosok 29%-kal kisebb valószínűséggel hivatkoznak a mesterséges intelligencia munkavállalói elkötelezettséget befolyásoló félelmekre.
3. Készségbeli hiányosságok: az AI-élharcosok 67%-kal nagyobb valószínűséggel értenek egyet azzal, hogy vállalatuk rendelkezik azokkal az eszközökkel és folyamatokkal, amelyekkel pontosan felmérhetik az alkalmazottak jelenlegi készségeit. Tízből négy számol be arról, hogy egyáltalán nem küzdenek kihívással a készségek terén.

„A munkaerő felkészítése a mesterséges intelligencia korszakára könnyen kimondható, de nehéz megvalósítani – mégis sürgető feladat a vállalatvezetők számára”

– mondta Maryjo Charbonnier, a Kyndryl humánerőforrás-vezetője.

„A Kyndrylnél egy teljes ökoszisztémát működtetünk, amely a kultúra és rendszerek szintjén is felkészíti szakembereinket és az üzleti folyamatainkat az állandó változásra. Ez azt jelenti, hogy előre jelezzük az MI üzleti hatásait, megértjük és összekapcsoljuk a tudás-információkat az ügyféligényekkel, és többcsatornás megközelítést alkalmazunk az alkalmazottak felkészítésére – beleértve a generatív MI-eszközök használatát is.”

A vezérigazgatók sokkal nagyobb arányban mondják, hogy vállalatuk még csak az MI bevezetésének kezdeti szakaszában jár, mint például a CIO-k vagy CTO-k. Emellett 2,5-szer nagyobb eséllyel tartják elégtelennek a technológiai infrastruktúrát is. A megközelítésbeli különbségek az MI-hez kapcsolódó munkaerő-kihívások kezelésében is megmutatkoznak – a CEO-k sokkal nagyobb eséllyel keresnek külső szakembereket, ahelyett, hogy saját alkalmazottjaikat képeznék tovább.

„A jó hír az, hogy azok a vállalatok, ahol megvan a felsővezetői egyetértés, nemcsak, hogy egységes irányba haladnak, hanem már most élvezik ennek előnyeit is”

– mondta Kim Basile, a Kyndryl informatikai vezetője.

„Ez a munka nem könnyű, de a technológiai stratégiák összehangolása az üzleti célokkal az első számú teendő, ha a vezetők valóban ki akarják használni az MI nyújtotta lehetőségeket.”

A teljes jelentés a Kyndryl People Readiness Report oldalon található.

Ha feliratkozik a Műszaki Magazin Hírlevelére, sosem marad le a híreinkről! További friss híreket talál a Műszaki Magazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

The post Sok cég még nem nyer az MI-vel! appeared first on Műszaki Magazin.

Miért nem választják a fiatalok a környezettudatos megoldásokat akkor, ha fontosnak tartják a fenntarthatóságot? A válasz nem egyszerűen pénz vagy tudás, – sokkal inkább attitűd kérdése. A több mint félezer budapesti és vidéki egyetemistát megszólaltató online kérdőíves felmérés a fiatalok zöld gondolkodásmódját és gyakorlatait térképezte fel.

A hallgatók többsége saját bevallása szerint „inkább” környezettudatos életmódot folytat, ugyanakkor mindössze 7 százalékuk érzi úgy, hogy valóban nagyon környezetbarát módon él. Ennél is beszédesebb, hogy az egyetemisták a fenntarthatóságnak csak egy szűkebb, közvetlenül a környezetvédelemmel összefüggő értelmezését tartják relevánsnak: tízből nyolcan az erőforrásokkal való gazdálkodást és a megújuló energiát tartják a fogalom alapelemeinek, miközben például a méltányos kereskedelem (fair trade) vagy a munkahelyi környezet humánus kialakítása csak keveseknek tartozik ide.

A felmérés szerint a fiatalok jelentős része úgy gondolja, hogy a környezetvédelem fontos, de az eredmények nem rajtuk múlnak. A válaszokból az is kiderült, hogy sokan a társadalmi megerősítés, mások példamutatása nélkül nem érzik motiváltnak magukat a valóban fenntartható életmód kialakításához. A hallgatók elvárják a hiteles, valódi lépéseket, – legyen szó cégekről, egyetemekről vagy influenszerekről. A látszatintézkedések, üres zöld kampányok („greenwashing”) viszont egyre kevésbé tűnnek elfogadhatónak számukra.

A legzavaróbb jelenségek

A hallgatók 86 százaléka válaszolt arra a kérdésre, hogy számára mi a legidegesítőbb környezetkárosító magatartás. A legtöbben – az összes válaszadó fele – a szemetelést nevezték meg ilyen cselekedetnek. Ez messze megelőzte a pazarlást (6 százalék), a hulladékkezelési problémákat (5 százalék) vagy az ipari szennyezést (4 százalék). A válaszok alapján a fiatalok elsődlegesen a közvetlenül látható, hétköznapi szabálysértésekre érzékenyek, míg a nagy, rendszerszintű problémák ennél jobban háttérbe szorulnak a szemükben.

Nem rajtam múlik – csak bosszant

Az egyetemisták relatív többsége úgy tartja, hogy ha többen vennék komolyan, akkor hatékonyabb lenne az összefogás a kérdésben. A válaszadók bő negyede nyilatkozott úgy, hogy a fenntarthatóság fontos, de az eredmény nem az ő cselekvésükön múlik. Ez az attitűd főként a fiatalabb, műszaki vagy informatikai képzésen tanuló, fővárosi férfiaknál jelent meg hangsúlyosan. A minta alapján úgy tűnik: minél kevésbé él valaki környezettudatos életet, annál hajlamosabb felmenteni magát a felelősség alól. Az „én kevés vagyok ehhez” típusú gondolkodás még sokak számára szolgál önigazolásként a passzívabb magatartásra. Jelentős részüknek leginkább a külső (társadalmi) megerősítés hiányzik ahhoz, hogy mélyebben kialakítsák környezettudatosabb életvitelüket. Szerencsére mindezek ellenére csak 100-ból egy diák nyilatkozott úgy, hogy szerinte egyáltalán nem tekinthető az életmódja fenntarthatónak.

Pozitív eredmény, hogy a megkérdezett fiatalok 79 százaléka szelektíven gyűjti a szemetet, és 76 százalékuk próbálja csökkenteni a vízfogyasztását – ezek mára automatizmussá váltak.

Szelektálnak, de kevesen nézik a csomagolást

A kutatásból az látszik, hogy minden tíz válaszadó közül csaknem kilencnek fontos, hogy fenntartható terméket vásárolhasson. Ugyanakkor a tudatos vásárlói döntések még nem épültek be a napi rutinba: mindössze 16 százalékuk ellenőrzi rendszeresen a termékcímkék fenntarthatósági jelöléseit, ám már 42 százalékuk figyel a tartós ruházat vásárlására. Érdekes, hogy a legtöbben éppen ebben látják a további lehetőségeket a fenntarthatóság kiterjesztése érdekében, azaz a legfontosabb további teendőnek a tudatosság elmélyítését látják. Arra a kérdésre, hogy mit tehetne még a fenntarthatóság érdekében, a válaszadók 85 százaléka válaszolt, és közülük a legtöbben a tudatos vásárlást jelölték meg (34 százalékuk), ezt követte a szelektív gyűjtés (minden tizedik egyetemista), és nagyjából ugyanennyien a további tudatosság népszerűsítését, mások odafigyelésre való buzdítását említették.

Kevesen követnek zöld influenszereket

A felmérés összeállítói kíváncsiak voltak arra is, hogy vajon a fiatalok mennyire követik a zöld gondolkodás online terjesztőit. Kiderült, hogy a válaszadók 46 százaléka követ valamilyen influenszert, de csak 12 százalékuk olyat, aki környezetvédelemmel is foglalkozik. A leggyakrabban említett véleményformáló a Vászonzsákoslány (Antal Éva) volt, akit a zöld influenszereket követők közel negyede nevezett meg. Érdekességként: Greta Thunberg csupán öt említést kapott.

Tudta? Ők a legbefolyásosabb magyar zöld influenszerek:

• Szebenyi Péter környezetmérnök, a JÖN Alapítvány és a Hulladékvadász mozgalom arca, TikTokon 165 ezres követőtáborral az egyik legaktívabb zöld edukátor. Rövid videóiban a szelektív gyűjtéstől a lakossági bejelentésekig széles témaspektrummal dolgozik.
• Vászonzsákoslány, azaz Antal Éva a csomagolásmentes vásárlás és a zero waste életmód legismertebb hazai képviselője. Instagram-oldala harmincezres követőtáborral rendelkezik, élő workshopokat is tart, és a kutatás szerint a hallgatók körében ő a legismertebb zöld influenszer.
• Puskás-Dallos Peti bár zenei és televíziós pályáról érkezett, az elmúlt években a vegán életmód, faültetés, fenntartható közlekedés és tudatos vásárlás szószólója lett. 230 ezer Instagram-követőjével a legnagyobb elérésű „mainstream zöld hang”.
• Bukovicsné Békefi Daisy, a Greens of Daisy oldal szerzője gyógynövényes, lomtalanítós és újrahasznosítós tartalmaival Instagramon már 160 ezer követőt ért el – ezzel az egyik legnagyobb hazai „zöld életmód” influenszer.
• Mengyán Eszter, a Holy Duck! blog alapítója a fenntartható divat kérdéseiben számít meghatározó véleményformálónak. Kapszulagardrób-kihívásaival tízezres közösséget mozgósít, főleg Instagramon és Facebookon.

A nők és az idősebbek a tudatosabbak – a férfiak szkeptikusabbak

A fenntarthatóság kérdésében eltérés mutatkozik a nemek között. A fenntarthatósági szempontokat vásárláskor a nők 86 százaléka tartja fontosnak, míg a férfiaknál ez csak 72 százalék. A nők kétszer akkora arányban kapcsolják a fair trade-et (39 százalék vs. 26 százalék) és a humánus munkahelyi környezetet (42 százalék vs. 22 százalék) a fenntarthatóság fogalmához. Ezt az összefüggést az életkor előrehaladtával egyre nagyobb arányban feltételezik: míg a legfeljebb 20 évesek 23 százaléka, a legalább 26 évesek már 42 százaléka sorolja be ezt az elemet a fenntarthatóság fogalma alá. A fenntartható termékeket is nagyobb arányban vásárolják hölgyek, és hajlandóbbak többet is fizetni értük, valamint ők követnek inkább környezetvédelmi témákban influenszert is. A férfiaknál inkább a jövőbeli újrahasznosítás lehetősége a döntő, míg a nők a jelen gyakorlatokra figyelnek jobban.

Gyártsanak tartósabb termékeket

A válaszadók elmondták a véleményüket arról is, hogy kinek kellene foglalkoznia a fenntarthatósággal. A fiatalok 87 százaléka szerint ebben a kérdésben mindenkinek szerepe van. Legtöbben a kormányzatot jelölték meg (31 százalék), majd a cégeket (26 százalék) és sokkal kevesebben a fogyasztókat (10 százalék) vagy az iskolákat (8 százalék) és civil szervezeteket (4 százalék).

A gyártók felé is elvárással vannak a hallgatók. A válaszadók 81 százaléka fogalmazott meg valamilyen konkrét fenntarthatósági, környezetvédelmi elvárást a termelő cégekkel kapcsolatban: például azt, hogy gyártsanak újrahasznosítható termékeket (22 százalék), környezetbarát termékeket állítsanak elő (21 százalék) és tartós terméket hozzanak forgalomba (21 százalék).

A kutatásban résztvevők többsége, 77 százalékuk az egyetemektől várja, hogy példamutatással járjanak az élen a fenntarthatósági témákban.

A felmérésről

A kutatás adatfelvételi időszaka 2025. márciusában és áprilisában volt, online kérdőív segítségével összesen 551 egyetemistát kérdeztek meg. A résztvevők országos mintából, eltérő képzési területekről és élethelyzetekből kerültek ki. A kutatást az UNIside Kft. és a Siemens Zrt. végezte.

Ha feliratkozik a Műszaki Magazin Hírlevelére, sosem marad le a híreinkről! További friss híreket talál a Műszaki Magazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

The post Az eldobott cigicsikk a legzavaróbb appeared first on Műszaki Magazin.

Professzionalizációs indexet alkottak a Corvinus kutatói, amely négy kategóriára bontva és összesítve is megmutatja, hogy egy vállalkozás mennyire érett üzleti szempontból. A mutató személyi, tárgyi, családi és kulturális dimenziók mentén, és összességükben is értékeli a cégeket. A mérőszámot elsőként egy 2024 tavaszán lebonyolított, önértékelést kérő, online kérdőíves kutatás értékelésekor alkalmazták a gyakorlatban, amelynek tanulságairól május 14-én sajtótájékoztatón számoltak be a nyilvánosságnak.

A 145, túlnyomórészt hazai családi tulajdonú vállalatot bevonó felmérés alapján a magyar családi cégek öt százalékponttal maradnak el felkészültségben a nem családi cégek szintjétől, átlagosan 58 százalékosan teljesítve. Az eredmények szerint a mintavállalatok több mint felében intenzív fejlesztés szükséges a sikeres professzionalizációhoz, és csupán 7 százalékuk számít élenjárónak.

Se utódlási terv, se stratégia

A részkategóriák közül a családi dimenzió számít a professzionalizáció Achilles-sarkának, átlagosan 34%-os szinttel a családi cégek között. Ezzel a minta több mint háromnegyede a legalsó, kritikus szintű kategóriába tartozik: leginkább a családi alkotmány hiányzik, de sok helyen a családi testületek felállítását, illetve az utódlási tervek kidolgozását is elmulasztják vagy nem kezdték még meg.

A legjobb értékelést egy relatíve szubjektív részterület, a kulturális dimenzió kapta, átlagosan 79 százalékkal, ide tartozik az üzleti, munka- és szervezeti kultúra is. A vállalkozás kulturális dimenziójának fejlesztése különösen akkor indokolt, ha a cég piacvezető szerepre tör, fiatal, tehetséges szakemberek bevonására van szükséges, illetve külpiaci jelenlétét építi vagy bővíti.

A vállalatirányításra fókuszáló, a stratégia, kontrolling, IT-rendszerek fémjelezte tárgyi dimenzió elvárásait átlagosan 56 százalékban teljesítették, leginkább a formális stratégiai tervezésben van elmaradás. A vezetők és munkaerő képzésére, előmenetelére vonatkozó személyi dimenzióban 62 százalékos eredmény született, itt a külső szakemberek kulcspozícióba kerülése a legkevésbé elterjedt. Ezt a két kategóriát érdemes párhuzamosan fejleszteni, mert egymással szoros kapcsolatban állnak az üzleti érettség eléréséhez.

Tisztázatlan viszonyok esetén nő a cégkockázat

„A professzionalizációnak nemcsak a vállalkozásra, de a tulajdonos és vállalkozás kapcsolatára is ki kell terjednie. Ezért a családi tulajdonú cégeknél az egyik legfontosabb feladat, hogy egyértelműen szabályozzák ezt a viszonyt. Például szét kell választani a vállalkozói és a családi vagyont, valamint külön-külön vállalati és családi testületeket, illetve jövőképeket kell megalkotni, kitérve az utódlási lehetőségekre is”

– mondta Kárpáti Soma, a Corvinus adjunktusa, a kutatás vezetője. Hangsúlyozta:

„Ha egy családi vállalat nem tisztázza a család és vállalkozás kapcsolatát és jövőjét, a cégnek növekvő kockázattal kell szembenéznie: a kulcsemberek elveszíthetik a motivációjukat, a külső partnerek pedig elfordulhatnak a vállalkozástól.”

Az index mind az egyes vállalatokra, mind a minta egészére megmutatja, hogy melyik professzionalizációs dimenzióban látszik abszolút, illetve más dimenziókhoz mért relatív leszakadás, hol célszerű tehát felzárkóztatási programot indítani. Akár kormányzati projektek, pályázatok is elképzelhetők erre. Az időbeli, illetve az iparágon vagy méretkategórián belüli összevetés is hasznos lehet a jövőben. A kutatást a Budapesti Corvinus Egyetem Családi Vállalatok Központja, a Grémium az Utódlásért Egyesület és az OPTEN – további szakmai partnerek bevonásával – közösen szervezte.

Forrás: Budapesti Corvinus Egyetem

Ha feliratkozik a Műszaki Magazin Hírlevelére, sosem marad le a híreinkről! További friss híreket talál a Műszaki Magazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

The post Számszerűsítették, hogy mennyire profi egy vállalat appeared first on Műszaki Magazin.

A mostaninál jóval több képzett mérnök szakembert kellene csatasorba állítani, akik révén nagyobb hozzáadott értékű tevékenységekkel bővülhetne a hazai ipari kibocsátás. A korszerű technológiák, technikák tudásalapú munkahelyet követelnek és ezek elképzelhetetlenek hozzáértő, felkészült és nem utolsósorban jól fizetett műszaki diplomások nélkül, ám tartósan nagy a deficit a hazai felsőfokú mérnökképzésben. A Szövetség becslése szerint ennek negatív következményeként már most több mint 10 ezer mérnök hiányzik a gazdaságból.

„Hazánk nem áll túl jól a hatékonyság és versenyképesség terén. Ennek az a legfőbb oka, hogy viszonylag magas az olyan cégek aránya, amelyek az összeszerelési tevékenységük miatt csak alacsony hozzáadott értéket produkálnak. Hovatovább ezeknek a vállalatoknak a munkavállalói jellemzően bruttó 300 ezer forintos minimálbér környékén keresnek, aminek az adóvonzatai a központi költségvetésen se sokat segítenek. Ha ez így marad a közepesen fejlett országok csapdájában rekedünk. Ebből egyebek közt úgy keveredhetünk ki, ha jelentősen növeljük a műszaki végzettségű diplomások arányát, akikre építve nagyobb hozzáadott értéket képviselő tevékenységek telepíthetőek be az országba.”

– mondta Dr. Ábrahám László, az EJMSZ elnöke.

A szakember szerint a műszaki szakemberek utánpótlása több kihívással is küzd. Bár sok a középiskolás, de kevesen választják közülük a mérnöki szakokat. A szakképző centrumokban már több diák jár, mint gimnáziumba, de ha végeznek a java részük, szakmával a kézben, továbbtanulás helyett munkába áll. Őket az összeszerelő üzemek csábítják is magukhoz. Sajnos a gimnáziumokból kilépő diákok sem a műszaki egyetemeket veszik célba, mert nem ismerik a mérnöki pályákban rejlő lehetőségeket. Az egyetemekre bekerülő fiatalok nagyszámú lemorzsolódása pedig az utolsó csepp a pohárban, ami a hazai mérnökpopuláció bővülése ellen hat.

Az EJMSZ a megoldást egy jól átgondolt, az egész oktatást felölelő programban látja, ahol az egyes impulzusok egymást erősítve orientálják a fiatalokat a műszaki pályák felé. Ennek a folyamatnak az első lépéseként már az óvodában érdemes lenne a robotokról, a különböző technikai megoldásokról vizuális előadásokat, bemutatókat tartani, mert ebben a korban még a gyerekek nyitottsága, befogadóképessége maximális a fiúk és a lányok közt egyaránt. Erre vonatkozó tapasztalatokkal a Szövetség is rendelkezik a STEMOvee programjának köszönhetően.

Második lépcsőben az általános – és középiskolákban szakköri foglalkozások keretében kellene arra ösztönözni a diákokat, hogy a legkülönbözőbb területeken alkossanak. Erre az élményalapúságra nem csak a szakkörökben, hanem a teljes STEM oktatásban szükség lenne, hogy fel lehessen ébreszteni és fenn lehessen tartani mind a fiúkban, mind a leányokban a műszaki pálya iránti érdeklődést.  Különösen fontos lenne ez a lányok esetében, akiknek a tanulmányi eredménye a STEM tárgyakban jobb is, mint a fiúknak az EJMSZ saját felmérései szerint.  Az önbizalmuk viszont sokszor elveszik, ahogy a mérnöki pályához közelednének és a műszaki egyetemeken alig 8-10%-ra csökken az arányuk, eltekintve egy – két olyan területet, mint a vegyészet vagy az építő- és építészmérnöki szak.

„Ha a lányok számát 50% közelébe lehetne tornázni, akkor jelentős javulást érhetnénk el, nem csak a mérnökök mennyiségét, de a minőségét tekintve is, mert ők a tapasztalatok szerint precízebben dolgoznak és a teljes munkafolyamatot végig viszik, míg a férfiak 80-90%-os készültségnél már újabb projekt után néznek”

– Dr. Ábrahám László, az EJMSZ elnöke.

A helyzeten a lányoknak szervezett külön programokkal (céglátogatás, női mérnökökkel való kötetlen. pályaorientációs találkozások, mentorálás) lehetne sikeresen változtatni. A tavalyi évben az EJMSZ Női mérnök leszek programjában közel 400 középiskolás lány vett részt. A körükben végzett attitűdmérés egyértelműen arról tanúskodik, hogy a kapott információknak köszönhetően tudatosabban fordultak a mérnöki pályák felé, vagy szűnt meg a bizonytalanságuk a pályaválasztásukat illetően.

A Szövetség elnöke ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy az EJMSZ-éhez hasonló kezdeményezések korántsem elegendőek a markáns változás eléréhez. Mindenképpen nemzeti szintű összefogásra van szükség a cégek, oktatási intézmények és a kormányzat bevonásával, hogy jelentősen növekedjen a mérnökök száma. Hosszútávon pedig az ő révükön is bővüljön a GDP és végső soron hazánk kiemelkedhessen a közepesen fejlett országok csapdájából. A 2025. március 5-én, a BME-n szervezett, Lányok a – STEM – porondon elnevezésű EJMSZ konferencián a műszaki területen meghatározó ipari és oktatási szereplők egyértelműen az összefogás mellett tették le a voksukat.

Forrás: EJMSZ

Ha feliratkozik a Műszaki Magazin Hírlevelére, sosem marad le a híreinkről! További friss híreket talál a Műszaki Magazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

The post 10 ezer mérnököt keresnek appeared first on Műszaki Magazin.

Az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak (Sustainable Development Goals – SDG-k) teljesülését mérték fel a Corvinus Egyetem, illetve a HUN-REN KRTK kutatói. Fertő Imre és Harangozó Gábor 149 ország adatait elemezte a 2000-2023 közötti időszakból. A Scientific Reportsban márciusban közölt vizsgálat komplex módon tárta fel a GDP növekedése, a globalizáció különböző aspektusai, az urbanizáció és az ökológiai lábnyom közötti összefüggéseket.

Az eredmények szerint a számok komoly aggodalomra adnak okot az ENSZ-célok teljesítésére 2020-ban megszabott 2030-as határidő félidejénél. A célok mindössze 15%-a teljesíthető időben, míg közel felük esetében súlyos vagy közepes a lemaradás.

Az elemzés öt konvergáló és egy nem konvergáló országcsoportot azonosított a fenntarthatósági célok szerinti teljesítmény alapján. Magyarország a fenntartható fejlődés gyakorlatát hatékonyan végrehajtó 1-es csoportba került, 47 másik ország mellett, mint például Ausztria, Indonézia és Svájc. A 2. klaszterban a jelentős eredményeket elérő, de további erőfeszítéseket igénylő 39 ország között található például az Egyesült Államok, Bulgária és Jordánia. A további, mérsékelt előrehaladást mutató csoportokba 22, 12, illetve 4 országot soroltak be. A nem konvergáló csoportban 3 állam szerepel: Közép-afrikai Köztársaság, Csád és Libanon.

A kutatás egyik legfontosabb megállapítása, hogy a nagyobb ökológiai lábnyomú országok általában rosszabbul teljesítenek az SDG-k terén. Ez világosan jelzi a jelenlegi globális fogyasztási minták fenntarthatatlanságát, és hangsúlyozza, hogy valódi előrelépés csak a fogyasztási szokások átalakításával érhető el.

A pénz nem minden, a globalizáció kétarcú 

A tanulmány megerősíti, hogy a magasabb egy főre jutó GDP pozitívan hat az ENSZ fenntartható fejlődési célok teljesítésére. A gazdagabb országok több erőforrást képesek a fenntarthatósági kezdeményezésekre fordítani, ami javítja SDG-teljesítményüket. Ezzel együtt a kutatók figyelmeztetnek: a gazdasági növekedés önmagában nem garantálja a környezeti és társadalmi fenntarthatóságot.

Az elemzés megállapítja, hogy a gazdasági, társadalmi és kulturális globalizáció elősegíti a tudás, technológia és erőforrások áramlását, ami általában jobb SDG-teljesítményt eredményez. A fejlődő országok különösen profitálhatnak az oktatási és egészségügyi fejlesztésekből. Ugyanakkor a kutatás arra is rámutat, hogy a pénzügyi globalizáció növelheti az egyenlőtlenségeket és a környezeti terhelést.

 Az urbanizációt irányítani kell, és személyre szabott megoldások szükségesek 

A kutatás szerint a nem megfelelően kezelt városi terjeszkedés negatívan befolyásolja a fenntartható fejlődést. A gyors urbanizáció fokozza az infrastrukturális és természeti erőforrásokra nehezedő nyomást, ami rontja a környezet állapotát. A nagyvárosok fenntartható fejlődése különösen nagy kihívást jelent a döntéshozóknak.

„Nincs univerzális recept a fenntartható fejlődésre, ez rendkívül összetett kérdés, a döntéshozóknak komplexen kell megközelíteniük a gazdasági, társadalmi és környezeti szempontok közötti egyensúlyozással”

– hangsúlyozzák a szerzők.

A kutatók ajánlása szerint a legjobban teljesítő országoknak a gazdasági stabilitás fenntartása mellett a környezeti és társadalmi fenntarthatóságra kell összpontosítaniuk. A gyengébben teljesítő országok esetében célzott intézkedésekre van szükség a gazdasági növekedés ösztönzésére, az urbanizáció kezelésére és az ökológiai lábnyom csökkentésére.

Forrás: Budapesti Corvinus Egyetem

Ha feliratkozik a Műszaki Magazin Hírlevelére, sosem marad le a híreinkről! További friss híreket talál a Műszaki Magazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

The post Pusztán a több pénz nem oldja meg a fenntarthatóságot appeared first on Műszaki Magazin.

A szakemberhiány gyakorlatilag változatlan: az átlagos várakozási idő februárban 53 nap volt – derül ki a Mapei Kft. friss országos kutatásából.

A szakemberhiány érdemben nem változott: míg 2024-ben átlagosan 52 napot kellett várni egy szakemberre, idén ez az idő 53 nap.

„Ez a várakozási idő már mind a szakemberek, mind pedig a megrendelők számára optimális, tervezhető”

– mondta Markovich Béla, a Mapei Kft. ügyvezetője. A szakember szerint a probléma ma már nem is a vállalási idők hosszában keresendő, hanem a visszaeső keresletben és a piaci bizonytalanságban.

A munkaerőhiány keletről nyugatra nő

A szakemberhiány területi eloszlása 2025-ben is markáns eltéréseket mutat: a legrövidebb várakozási idő Nógrád megyében jellemző, ahol átlagosan 40 nap alatt kezdődhet meg a munka, míg a leghosszabb átfutási időt Somogy megyében találjuk, 54 nappal. A fővárosban 47 napos az átlagos vállalási idő, ami bár közel van az országos átlaghoz, mégis valamivel alatta marad. Ennek Markovich Béla szerint az a magyarázata, hogy a folyamatosan magas kereslet mellett a fővárosban a szakemberkínálat is nagyobb. Pest, Komárom-Esztergom és Fejér vármegyékben szintén magas, 50–51 napos várakozással kell számolni.

A régiós adatok ugyanakkor pontosabb képet rajzolnak az országos helyzetről, mivel a megyei átlagokat könnyen torzíthatják egy-egy kiugró válaszok, ezzel szemben a nagyobb területi mintán alapuló regionális bontás kiegyensúlyozottabb és megbízhatóbb.

A számokból világosan kirajzolódik a tendencia: keletről nyugatra haladva egyre hosszabb a várakozási idő. Míg Észak-Alföldön és Észak-Magyarországon átlagosan 42 napot kell várni a munkakezdésre, addig Nyugat-Dunántúlon ez már eléri az 54 napot. A Dél-Alföldön 48 nap az átlagos várakozási idő, ami ugyan elmarad a nyugati régiókban mért értékektől, de jelentősen meghaladja az Észak-Alföldön és Észak-Magyarországon tapasztalt 42 napos átlagot. Markovich szerint a viszonylag magas érték oka, hogy a térségben zajló nagyberuházások – köztük a szegedi BYD-gyár és a kecskeméti Mercedes-bővítés – erőteljesen szívják el a munkaerőt.

A szakemberhiány alakulása jelentős eltéréseket mutat az egyes szakmacsoportok és a vállalt munkák nagysága szerint. Minél nagyobb a beruházás, annál hosszabb a várakozási idő: apróbb javítások esetén átlagosan 49 nap, kisebb felújításoknál 51 nap, közepes beruházásoknál 58 nap, míg nagyobb projekteknél 59 nap a jellemző. Az adatok alapján a nagyobb beruházások vállalási ideje csökkent a legnagyobb mértékben az előző évhez képest, ami a lakáspiac visszaesésével, valamint az állami és önkormányzati beruházások alacsony szintjével magyarázható.

A leghosszabb vállalási idő továbbra is a generálkivitelezőknél jellemző, ahol átlagosan 63 napot kell várni a munkakezdésre. Szorosan követik őket a bádogosok (62 nap), az épületszigetelők (60 nap) és a kőművesek (57 nap). Ezzel szemben 2025-ben az épületgépészek a leggyorsabbak, ők átlagosan 42 napos vállalási idővel dolgoznak. Az országos átlag (53 nap) alatti értékeket produkálnak még az ácsok (48 nap), a villanyszerelők és a víz- és gázszerelők (egyaránt 50 nap), valamint a festők (51 nap).

Árcsökkenés Budapesten, felzárkózás vidéken

Az építőipari szakipari munkák átlagos négyzetméterára 2025 februárjában 9 495 forint volt, ami 7 százalékos csökkenést jelent az előző évhez képest. Az adatok alapján az országos átlagár csökkenését elsősorban Budapest és Közép-Magyarország jelentős súlya és áresése okozta, ugyanakkor a vidéki régiókban egyértelmű felzárkózás figyelhető meg az árakban.

A legmagasabb átlagár Észak-Magyarországon tapasztalható, ahol 10 321 forint/m² a jellemző munkadíj. Ezt követi Közép-Magyarország (10 260 Ft) és Budapest (10 166 Ft). Az országos átlag alatti árakkal Észak-Alföld (9 495 Ft) és Dél-Alföld (9 307 Ft) rendelkezik. A dunántúli térségek közül Dél-Dunántúlon 9 835 Ft, Nyugat-Dunántúlon 9 802 Ft, míg Közép-Dunántúlon 9 728 Ft az átlagos munkadíj négyzetméterenként.

A megkérdezett szakemberek 64 százaléka tervez áremelést 2025-ben, az emelés átlagos mértéke 14 százalék.

„Az építőipari árak változása mögött elsősorban gazdasági kényszer húzódik meg, nem pedig árrésnövelés a cél”

– mondta Markovich Béla.

Az áremelési szándék hátterében leginkább a tartós infláció (65%), az üzemanyagárak (22%), az anyagköltségek (17%), valamint a vállalkozások működési kiadásainak (16%) növekedése áll. A munkabérek emelkedése (12%) szintén hozzájárul a költségnyomáshoz. Ezzel szemben a piaci árakhoz való igazodás (4%) és az elmaradt korábbi áremelések pótlása (3%) csupán kisebb mértékben befolyásolják az árképzést.

A szakemberek 36 százaléka ugyanakkor nem tervez áremelést idén, 80 százalékuk ezt a fizetőképes kereslet hiányával és az ügyfelek árérzékenységével indokolja. A válaszadók 58 százaléka érzékeli úgy, hogy nőtt a verseny, illetve kiszámíthatatlan a gazdasági környezet, ami ugyancsak jelentősen befolyásolja az árazási döntéseiket is.

A visszafogott kereslet és a piaci bizonytalanság miatt sok vállalkozás inkább az árstabilitást tartja elsődleges szempontnak, és elkerüli az áremelés kockázatát, mivel attól tartanak, hogy a jelenlegi, rendkívül árérzékeny piacon a drágulással elveszíthetik megrendeléseiket.

„Kevesebb a munka, nagyobb a verseny. A stabilitás fontosabb lett, mint az áremelés”

– mondta Markovich Béla, a Mapei Kft. ügyvezetője.

Fordulóponton az építőipari hangulat

Bár továbbra is sokan borúlátóan tekintenek az építőipari ágazatra, a szakemberek megítélése javuló tendenciát mutat. A felmérés szerint az építőipari szakemberek 47 százaléka úgy érzi, hogy az ágazat rossz irányba halad – ez ugyan még mindig magas arány, de 11 százalékponttal alacsonyabb, mint egy évvel korábban. Ezzel párhuzamosan 24 százalék már javulást érzékel, ami 8 százalékpontos növekedést jelent. A válaszadók 29 százaléka szerint pedig nem változott a helyzet, ami 3 százalékkal magasabb az előző évhez képest.

„Bár továbbra is nehézségekkel küzd az ágazat, már pislákol a fény az alagút végén. Az, hogy egyre többen érzékelnek javulást, azt mutatja, hogy a piaci szereplők alkalmazkodtak a körülményekhez, és kezd visszatérni az óvatos optimizmus”

– vélekedik Markovich Béla. A cégvezető szerint a stabilizálódó alapanyagárak, az állami ösztönzők és a kereslet lassú élénkülése mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a szakemberek megítélése pozitívabb irányba mozdult.

Ha feliratkozik a Műszaki Magazin Hírlevelére, sosem marad le a híreinkről! További friss híreket talál a Műszaki Magazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

The post Fordulat az építőiparban: csökkenő munkadíjak, stagnáló szakemberhiány appeared first on Műszaki Magazin.

Az INTEGRATOR FM ipari podcast legújabb epizódjában Kilián Csaba, a Magyar Gépjárműipari Egyesület (MAGE) főtitkára osztotta meg gondolatait arról, hogy az ipar miképpen alkalmazkodhat ezekhez a kihívásokhoz.

Túl gyors átállás és politikai nyomás

Az Európai Unió határozott lépéseket tett a közlekedés zöldítése érdekében. A szabályozás értelmében 2025-re a személyautók szén-dioxid-kibocsátását 15,5 százalékkal kell csökkenteni, 2035-től pedig nem kerülhetnek piacra új belső égésű motoros autók. A cél az, hogy 2050-re az autóipar teljes mértékben kibocsátásmentes legyen. Az autógyártók többsége azonban ezt az átállást túlságosan gyorsnak tartotta, és igyekezett elérni a határidők kitolását, de a politika végül erősebbnek bizonyult. Kilián Csaba szerint az iparág szereplői komoly kihívásokkal néznek szembe, hiszen ezeknek az elvárásoknak való megfelelés hatalmas fejlesztési költségeket jelent, miközben az autópiac kereslete visszaesőben van. Ha a 2025-ös célokat nem sikerül teljesíteni, az európai gyártók akár 16 milliárd eurós büntetést is fizethetnek.

Hiába a technológia, ha nincs kereslet

Bár az elektromos átállás technológiailag lehetséges, a piaci feltételek nem megfelelőek. Az elektromos autók árai még mindig magasak, a töltőinfrastruktúra fejlesztése elmaradt, és a vevők nagy része legalább 500-600 kilométeres hatótávolságot várna el egy töltéssel. A magas árak és a kényelmetlenségek miatt sokan elhalasztják az autócserét. Több országban, például Németországban és Franciaországban megszüntették az elektromos autókra adott állami támogatásokat, ami azonnal 20 százalékos visszaesést okozott az eladásokban.

Eközben Kína dominanciája egyre erősebb az elektromobilitás terén. 2023-ban a kínai autógyártók több mint 24 millió járművet gyártottak, míg Európában csak 12 milliót. A kínai modellek olcsóbbak és technológiailag fejlettek, így komoly versenyt jelentenek az európai piacon. Az EU védővámokat vezetett be a kínai autókra, amely akár 35 százalékos felárat is jelenthet az importált járművekre. Kilián szerint azonban ez nem fogja megállítani a kínai autógyártók térnyerését, hiszen a vásárlók számára a kedvezőbb ár még mindig erős vonzerőt jelent.

Külföldi munkaerőre lesz szükség a magyar autóiparban?

A magyar autóipar számára az egyik legnagyobb kihívás a munkaerőhiány. A BMW és az akkumulátorgyártók Debrecenben 20-30 ezer új munkavállalót keresnek, miközben a BYD megjelenése Szegeden újabb versenyt teremt a szakemberekért. Kilián szerint a munkaerő megtartása kulcsfontosságú lesz az iparág szereplői számára, és sok vállalat a külföldi munkavállalók bevonására vagy az automatizáció fokozására kényszerül. Az oktatás és a szakképzés fejlesztése elengedhetetlen lenne, hogy Magyarország hosszú távon is versenyképes maradjon az autóiparban.

Zöld célok és fekete felhők az európai járműipar felett

Az INTEGRATOR FM ipari podcast sorozat Zöld célok és fekete felhők az európai járműipar felett című harmadik része olyan fő témákkal foglalkozik, mint hogy mekkora büntetést kockáztatnak az európai gyártók, ha nem felelnek meg a 2025-ös szabályoknak? Hogyan tudnák az OEM-ek népszerűbbé tenni az elektromos járműveket a fogyasztók számára? Milyen modelleket érdemes fejleszteni a gyártóknak? Hazánk egyik kulcságazata az autóipar, de globális szinten mennyire tekinthető ütőképesnek a magyar járműipar? Tudjon meg többet a témában, nézze meg az INTEGRATOR FM Zöld célok és fekete felhők az európai járműipar felett című epizódját!

Ha feliratkozik a Műszaki Magazin Hírlevelére, sosem marad le a híreinkről! További friss híreket talál a Műszaki Magazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

The post Merre tovább, magyar autóipar? appeared first on Műszaki Magazin.

Ha viszont adminisztratív korlátozó intézkedésekkel tovább szűkül a vendégmunkások alkalmazásának a lehetősége, akkor magyar munkahelyek tömege veszhet el!

A magyar gazdaság fejlődésének jelenlegi szakaszában szükség van a vendégmunkások alkalmazása által biztosított rugalmasságra és erőforrásra. Sok olyan munkaadóval állunk kapcsolatban, amelyek sem a működésükhöz, sem a tevékenységük bővüléséhez nem találnak elegendő munkatársat a magyar munkavállalók között.

A munkaerőhiányos területeket első sorban úgynevezett „kékgalléros” munkakörök, vagyis fizikai, jellemzően betanított, alacsonyabb képzettséget igénylő állások alkotják. Ha nem áll rendelkezésükre az az igényekhez rugalmasan illeszkedő lehetőség, amelyet a külföldi munkavállalók biztosítanak vállalatuk fejlődéséhez, akkor szűkítik a tevékenységüket, vagy végső soron áthelyezik azt kedvezőbb gazdálkodási környezetet – megfelelő munkaerőt – biztosító országokba. Ezzel elvész a magyarok által elfoglalt munkahelyek egy része: a cég először kevesebb műszakot indít, kevesebb terméket gyárt, kevesebb munkahelyet tart fent.  Ha a munkaadó az országból történő kivonulás mellett dönt – mert máshol tartósan jobb lehetősége van a bővülésre –, akkor mindenki, aki addig ennél a cégnél dolgozott, kereshet máshol állást!

A gyakorlati tapasztalatok alapján az is tévhitnek bizonyult, hogy a vendégmunkások alacsony bére szorítja le a magyar béreket, vagy hogy magasabb bérköltség vállalásával lehetne itthon is munkaerőt találni. Ezekre a helyekre még úgy is vendégmunkásokat vesznek fel, hogy az alkalmazás összes költsége magasabb – akár 30-50 százalékkal is! –, mint a hazaiaké lenne. A vendégmunkások alkalmazhatósága ugyanis nem egyik napról a másikra áll rendelkezésre, hanem a sikeres integráció érdekében további költségeket kell vállalniuk: ilyenek a lakhatás, képzés, utazás költségei és a munkavégzésre rendelkezésre álló 2-3 év lejártát követően a visszautaztatás és a munkaerő pótlásának ismételten felmerülő költségei.

© Forrás: Jobtain, VOSZ Minősített HR Szolgáltatók Szekció Körülbelül mennyi időt vesz igénybe (Magyarországra érkezésétől számítva), amíg egy-egy vendégmunkás munkába állhat, és mekkora költséggel számolhat a munkaadó az új munkavállaló integrációja során? Nem reprezentatív felmérés (2 éves alkalmazást feltételezve, nem tartalmazza a munkaerő-közvetítő cég költségeit).

A vendégmunkások bére nem térhet el a magyarokétól, hiszen a Munka Törvénykönyvében szereplő ekvivalencia elv érvényesül: az adott munkahelyen és munkakörben szokásos bért kell kapja a munkavállaló, nemzetiségétől függetlenül! Tehát többet csak úgy kereshet, ha túlórázik, többletmunkát vállal. A munkaadót terhelő járulékos költségek viszont – a felkészítés a munkára, integráció, ahogy a fentiekben jeleztük – a külföldieknél sokkal nagyobb kiadásokat jelentenek összességében.

Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a vendégmunkások az itt tartózkodásuk éveiben valóban csak a munkára koncentrálnak, hiszen a családjuk otthon maradt és a rendelkezésükre álló 2-3 év alatt kell megalapozzák az otthoni boldogulásukat. Mindeközben a magyar munkavállalók nyilván itthon élnek, kapcsolatot ápolnak a hozzátartozóikkal és baráti körükkel, családot alapítanak, pihennek és mindezzel a „szabadidejük értéke” lényegesen magasabb, mint az átmenetileg dolgozni jött külföldi munkavállalóké. Magyarán: vannak olyan munkakörök, amelyeket 2-3 évig a külföldi munkavállaló – az otthoni boldogulásának megalapozása, otthon maradt szerettei támogatása érdekében – tud és akar is végezni, de a magyar, itt élő honfitársunk nem kész erre. Ez tehát nem értékítélet, itt nem jó és rossz munkásról van szó, pusztán arról, hogy más az élethelyzet, mások a preferenciák, továbbá magasabb a magyar életszínvonal is. Így szembe kell azzal nézzünk, hogy az elért fejlettségünk szintje már „kitermel” olyan munkaköröket, amelyekre nem érkezik magyar munkaerő kínálat. Ezeket kell átmenetileg külföldi munkaerővel pótolni, ahogy tették ezt a fejlett nyugat-európai országok, vagy akár az USA is a fejletlenebb országokkal és teszik ezt sok területen – nem csak a kékgallérosoknál – napjainkban is.

A gazdasági körülmények változásával, a technológia fejlődésével idővel mindez visszaszorulhat és hosszabb időtávon mi is a vendégmunkások iránti kereslet csökkenésére számítunk. Addig viszont mindent el kell kövessünk azért, hogy a gazdasági fejlődésbe legalább felesleges adminisztratív korlátokat ne építsünk, mert azzal az egész magyar gazdaság és társadalom veszít.

Forrás: Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége

Ha feliratkozik a Műszaki Magazin Hírlevelére, sosem marad le a híreinkről! További friss híreket talál a Műszaki Magazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

The post A vendégmunkások tényleg elveszik a magyarok munkahelyeit? appeared first on Műszaki Magazin.

Csak optimistán! – a fokozódó kockázatok ellenére

A vezérigazgatók csaknem háromötöde (60%) optimista rövidtávon a globális gazdasági kilátásokat illetően, ami jelentősen meghaladja a tavalyi 38, és a két évvel ezelőtti 18%-os arányt. A vállalatvezetők 42%-a a dolgozói létszám növelését is tervezi a következő 12 hónapban – a legmagasabb arány a technológia (61%), ingatlan (61%), magántőke (52%), valamint gyógyszeripar és élettudomány (51%) szektorokban figyelhető meg -, míg a létszám csökkentését kevesebb mint feleannyian (17%). Úgy vélik, hogy a generatív mesterséges intelligencia (GenAI) inkább a dolgozói létszám bővüléséhez, semmint fogyatkozásához vezetett.

A bizakodás ellenére nem enyhültek a kockázatok, hiszen a makrogazdasági volatilitás (29%) és az infláció (27%) továbbra is a vezérigazgatók által világszerte legtöbbször említett fenyegetések, ezt követik a kiberkockázatok (24%) és a szakképzett munkaerő hiánya (23%). Az egyes régiók között viszont szembetűnő különbségek vannak: a geopolitikai konfliktus miatt a Közel-Keleten (41%), illetve Közép- és Kelet-Európában (34%) aggódnak legtöbben, Afrikában pedig az infláció a fő probléma (39%).

„Az idei felmérés megállapításai éles ellentétre mutatnak rá”

– hívta fel a figyelmet Mohamed Kande, a PwC globális vezetője.

„Bár a vezérigazgatók világszerte optimisták az előttünk álló évet illetően, azt is tudják, hogy az értékteremtés megújulás nélkül nem megy. A feltörekvő technológiák, mint a GenAI, valamint a geopolitikai átrendeződések és az éghajlatváltozás által olyan új üzleti ökoszisztémák alakulnak ki, amelyek új versenyhelyzetet is teremtenek. Akik készek bátor döntéseket hozni a stratégiájukról – a munkavállalóktól kezdve az ökológiai lábnyomon és az ellátási láncon át egészen az üzleti modelljük újragondolásáig – azok lesznek sikeresek”

– tette hozzá.

A többség nem elég agilis

Az elmúlt két évhez hasonlóan tízből négy vezérigazgató (42%) úgy véli, hogy vállalata egy évtized múlva nem lesz életképes – mindenekelőtt a szabályozási környezet változásai miatt -, ha a jelenlegi úton halad tovább. A vezetők azonban nem tétlenek: az összes ágazatban csaknem kétharmaduk (63%) legalább egy jelentős intézkedést tett az elmúlt öt évben annak érdekében, hogy átalakítsa vállalata értékteremtésének módját. Azok, akik több reformot is végrehajtottak, nagyobb nyereségnek örülhettek, hiszen 38% legalább egy új ágazatban versenybe szállt, és egyharmaduk bevétele több mint 20%-kal bővült ebben az időszakban.

A megújulás üteme azonban lassú, és a vállalatok nagy többsége nem elég agilis. A megkérdezettek körülbelül fele mondta azt, hogy a pénzügyi és emberi erőforrásaik legfeljebb 10%-át csoportosítják át évente, és több mint kétharmaduk 20%-nál kevesebbet.

A kézzelfogható technológiai előnyök még nem hoznak jobb eredményeket

A vezérigazgatók a GenAI bevezetésének köszönhetően kézzelfogható előnyöket tapasztalnak: 56%-uk hatékonyságnövekedésről számolt be, míg egyharmaduk a jövedelmezőség (34%) és a bevételek (32%) emelkedését tapasztalta. A teljesítmény azonban némileg elmarad a tavalyi reményektől, amikor 46% várt jövedelmezőség-javulást, de egy évvel később csak 34% válaszolt úgy, hogy ezek valóra is váltak. A mesterséges intelligenciába vetett bizalom hiánya továbbra is akadályt jelent a szélesebb körű alkalmazás előtt, hiszen mindössze egyharmaduk van nagyfokú bizalommal aziránt, hogy a technológiát a vállalat kulcsfontosságú folyamataiba beépítsék.

Ennek ellenére a GenAI jövedelmezőségre gyakorolt hatásaival kapcsolatos optimizmus kissé magasabb a tavalyinál – 49% vár növekedést a következő 12 hónapban. A megkérdezettek nagyjából fele (47%) számít arra, hogy a következő három évben integrálja az MI-t (beleértve a GenAI-t is) a technológiai platformjaiba, 41%-uk tervezi az MI integrálását az alapvető üzleti folyamatokba, 30%-uk pedig új termékek és szolgáltatások fejlesztését tervezi.

Bár még a korai szakaszban járunk, semmilyen adat nem utal arra, hogy a GenAI a munkalehetőségek széles körű csökkenéséhez vezetne a globális gazdaságban. Több vezető állítja, hogy a GenAI inkább növelte, mint csökkentette a dolgozói létszámot (17% szemben 13%-kal).

„Az idei felmérés érettebb képet mutat a generatív mesterséges intelligencia használatáról a vállalaton belül. A vezérigazgatók meg vannak győződve arról, hogy a GenAI képes új távlatokat teremteni, ugyanakkor jobban tisztában vannak azzal, hogy milyen kihívásokkal kell megbirkózniuk ahhoz, hogy realizálják ezeket a lehetőségeket”

– mutatott rá Mezei Szabolcs, a PwC Magyarország cégtársa.

Az éghajlattal kapcsolatos beruházások megtérülnek

Az éghajlatváltozás szintén cselekvésre sarkallja a vezérigazgatókat. Az elmúlt öt év klímaberuházásainak pénzügyi hatásáról úgy nyilatkoztak, hogy ezek a lépések hatszor nagyobb valószínűséggel eredményeztek bevételnövekedést (33%), mint -csökkenést (5%). Emellett közel kétharmaduk arról számolt be, hogy az éghajlattal kapcsolatos beruházások – melyek elindítása igencsak nehézkes – csökkentették a költségeket, vagy legalábbis nem gyakoroltak jelentős hatást azokra.

Az ilyen befektetéseket végrehajtó vezérigazgatók a szabályozás összetettségére (24%) hivatkoznak, mint a legfontosabb gátló tényezőre, szemben az alacsonyabb megtérüléssel (18%) vagy a vezetőség támogatásának hiányával (6%).

Ha feliratkozik a Műszaki Magazin Hírlevelére, sosem marad le a híreinkről! További friss híreket talál a Műszaki Magazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

The post Újratervezésben élik mindennapjaikat a vezérigazgatók appeared first on Műszaki Magazin.

Ha azt kell megvizsgálni, hogy a globális vállalatok közül melyik tartozik az öt legnagyobb piaci értékű vállalat közé, csak három van, amely túllépte a 3000 milliárd dolláros határt, amint azt a Statista felmérése megállapította idén októberben. A legértékesebb cégek jelenleg a mesterséges intelligencia és a hálózatépítés által uralt technológiai szektorból kerülnek ki. Most pedig nézzük meg, kik a legértékesebb piaci szereplők.

1. Az Apple a legértékesebb cég a világon

A világ legértékesebb vállalatait felsorakoztató lista élén a Statista szerint az amerikai tech cég, az Apple áll. Az értéke valamivel több, mint 3431 milliárd dollár. Az Apple áttörését 1984-ben hozta meg a Macintosh piacra dobása, amely az első sikeres személyi számítógép lett a piacon. A teljes termékcsalád ma már lényegesen több modellt tartalmaz például: iphone, iPad, Apple Watch, i-Mac, Mac Pro, Macbook Air.

2. A Microsoft a második

A Statista jelentése szerint az Apple leszorította a Microsoftot az élről. A Microsoft a második helyen áll, értéke körülbelül 3069 milliárd dollár. A Microsoftot 1975. április 4-én alapította Bill Gates és Paul Allen. Az 1970-es évek végétől 8 bites otthoni számítógépek operációs rendszereként is használt Microsoft Basic kezdeti sikere után az MS-DOS operációs rendszert 1981-ben vezették be. Az IBM PC és annak PC-alapú replikái ekkor szinte kizárólag MS-DOS operációs rendszerrel voltak felszerelve.

3. Az Nvidia elérte a 3 milliárdot

Az Nvidia felkapaszkodott a harmadik helyre a legértékesebb cégek világranglistáján. A piaci értéke 3013 milliárd dollár a Statista elemzése szerint. Az Nvidia csak a harmadik vállalat, amely átlépte a 3000 milliárd dolláros akadályt. Az Nvidia például speciális chipeket gyárt, amelyek nagy szerepet játszanak a mesterséges intelligencia (AI) rendszerek fejlesztésében . Nélkülük a „ChatGPT”  működése sem lenne lehetséges.

4. Az Alphabet (Google)

Bár az Alphabet „csak” 2050 milliárd dollár körüli piaci értéket képvisel, továbbra is őrzi a negyedik helyet a világ legértékesebb vállalatainak világranglistáján. A felmérés szerint az Alphabet bevételének nagy részét a Google adja, amelynek márkaértéke tavaly elérte az 577 milliárd dollárt. A cég legfontosabb termékei: az Android, a Chrome, a Google Cloud, a Google Maps, a Google Play és a YouTube.

5. Az Amazon értéke

1909 milliárd dolláros piaci értékével az Amazon az ötödik helyen áll. Jelenleg a cég számos szektorban szerteágazó szolgáltatásokat nyújt. Legjelentősebb üzletágai az e-kereskedelem, logisztika, számítástechnika területeihez köthetők. Az Amazon birtokolja a világ legnagyobb felhőszolgáltatását (AWS), mely weboldalak tízmillióinak ad otthont.

Forrás: MM

Ha feliratkozik a Műszaki Magazin Hírlevelére, sosem marad le a híreinkről! További friss híreket talál a Műszaki Magazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

The post Az öt legértékesebb cég a világon appeared first on Műszaki Magazin.