Az interpack 2026 egyértelmű jelzést küldött: a csomagolóipar minden eddiginél szorosabban kapcsolódik, innovatívabb és nyitottabb a párbeszédre. Ez a lendület azonnal érezhető volt a kiállítási csarnokokban is. Rendkívüli látogatói forgalom, intenzív egyeztetések és erős nemzetközi jelenlét határozták meg a hangulatot. Mindenütt tapasztalható volt az az elszántság, amellyel a vállalatok a jövő megoldásain dolgoznak. Ötleteket vitattak meg, teszteltek, és döntéseket hoztak. A teljes értéklánc élőben mutatkozott be.

Hatalmas sikerrel zárult a düsseldorfi interpack 2026 szakvásár május 7. és 13. között, ahol a teltházas rendezvényen 65 ország több mint 2800 kiállítója fogadta a világ 161 országából érkező szakmai látogatókat. A látogatók 75 százaléka Németországon kívülről érkezett, ezen belül 28 százalék Európán kívülről. A párhuzamosan megrendezett components beszállítói szakvásáron további mintegy 100 vállalat mutatkozott be. Ezzel az interpack 2026 a kiállítók számát tekintve történetének eddigi legnagyobb rendezvénye lett, ami még inkább megerősítette azt, ami a csarnokokban is egyértelműen érzékelhető volt: az interpack 2026 igazi mérföldkő.

„Ez egy rendkívül sikeres interpack volt. A zsúfolt csarnokok, az intenzív eszmecsere és a konkrét projektek mind a globális közösség erejét mutatták. Az interpack világszerte az iparág legfontosabb találkozóhelye, amit az idei rendezvény is meggyőzően igazolt”

– mondta Thomas Dohse, az interpack igazgatója a szakvásár zárásakor.

Hét napon át a konkrét megoldások és a partneri kapcsolatok álltak a középpontban. Számos megbeszélés vezetett új projektekhez és beruházási döntésekhez. A szakvásár a kiemelkedő látogatói forgalommal, valamint különösen az élelmiszer- és gyógyszeripar területéről érkező, piacvezető és innovatív beszállítók magas színvonalú, koncentrált jelenlétével ismét megerősítette vezető, globális platform szerepét a feldolgozó- és csomagolóiparban.

Piaci növekedés – nyomás alatt az iparág

Az interpack 2026 szakvásárt olyan időszakban rendezték meg, amikor az iparág komoly átalakuláson megy keresztül. A csomagolt termékek iránti kereslet folyamatosan nő, ugyanakkor az anyagokkal, a gyártórendszerekkel és az ellátási struktúrákkal szembeni követelmények változnak. A szakvásár egyik kiemelt fókusztémája az Európai Csomagolási és Csomagolási Hulladékról szóló Rendelet (PPWR) volt, amely sok szempontból fordulópontot jelent az ágazat számára.
Az interpack egyértelműen tanúsította, hogy a vállalatok nem elszigetelten reagálnak, hanem rendszerszinten. A kiállítók olyan megoldásokat mutattak be, amelyekben az anyagokat, a gépeket és a folyamatokat egyre inkább egységként kezelik, és összehangolják egymással. Az interpack így erősíti szerepét: ez az iparág gazdasági motorja, itt indulnak el a projektek, itt készítik elő a beruházásokat, és innen ered a gazdaság lendülete.

 Rendszerek, anyagok, készségek

Az automatizálás, az adatvezérelt alkalmazások és a rugalmas üzemkoncepciók megérkeztek az ipari gyakorlatba, és az interpackon az intelligens gyártás konkrét alkalmazásaiként jelentek meg. Az anyagok területén az innovatív megoldások álltak a fókuszban, amelyek valós körülmények között is működnek, és megfelelnek a szabályozási követelményeknek. A jövőbeli készségek ott váltak kézzelfoghatóvá, ahol a termelésben a hálózatba kapcsolt és adatvezérelt rendszerek új kompetenciákat igényelnek. A személyes jelenlét, a megosztott tapasztalatok és a nyílt párbeszéd különleges intenzitást adott az interpack szakvásárnak.

A különprogramok további lendületet adnak

Az interpack a kiállítói standokon túl is fontos sarokpontokat határozott meg. A kibővített kísérőprogramok szervesen illeszkedtek a programhoz, és további nézőpontokkal gazdagították a szakvásárt. Az interpack Spotlight Forum, a SAVE FOOD Expert Talks, a Women in Packaging, a Start-up Zone, valamint a Young Talents Day megmutatták, milyen széles körű párbeszéd zajlik az iparág átalakulásáról – a technológiától és a fenntarthatóságtól kezdve a sokszínűségen, a startup-kultúrán és a fiatal tehetségek támogatásán át egészen a szakképzésig és a jövőbeli kompetenciákig.

Ami mögöttünk áll, az jóval több, mint egy sikeres szakvásár. Ez egyértelmű jelzés: az iparág komoly kihívásokkal néz szembe, amelyekre innovatív erővel, együttműködéssel és a jövő aktív formálására irányuló szándékkal válaszol. Ezt egészítette ki az interpack szakvásáron a nemzetközi jelenlét különleges koncentrációja, a technológiai, szakmai mélység, valamint az újrakezdésbe vetett hit.

A következő interpack szakvásárra 2029-ben kerül sor.

www.interpack.com
www.bdexpo.hu

Ha feliratkozik a Műszaki Magazin Hírlevelére, sosem marad le a híreinkről! További friss híreket talál a Műszaki Magazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

The post Az interpack 2026 – a csomagolóipar iránytűje appeared first on Műszaki Magazin.

Az USA-ból került a légkörbe az elmúlt 250 év kibocsátásának a negyede, ezzel messze Amerika klímaválság elsődleges felelőse. Ehhez képest az USA az elmúlt 30 évben is csak minimálisan csökkentette kibocsátását – így az, hogy Trump kiléptette országát a párizsi klímaegyezményből, az ország fontos vállalásai dacára leginkább a zöld átállást segítő nemzetközi szervezetek, a kutatások finanszírozásának leállítása és az amerikai klímadiplomácia megszűnése szempontjából tragikus. Huszár András, a Green Policy Center szakértőjének elemzése.

Donald Trump elnöki rendeletben „kiléptette” az Egyesült Államokat a Párizsi Megállapodásból.

“Ez azonban véleményem szerint sokkal inkább szimbolikus, mint valódi tartalommal bíró lépés, hiszen, ha drasztikusan fogalmaznánk, azt is lehetne mondani, hogy maga a Párizsi Megállapodás is szimbolikus”

– írja elemzésében Huszár András.

Ebben a nemzetközi klímaegyezményben ugyanis a Részes Felek pusztán önmaguk által meghatározott kibocsátáscsökkentési vállalásokat tettek, és semmiféle hátrányos szankciót nem fogadtak el ezek elmaradása esetén.

Mindennek tetejébe az Egyesült Államok által tett vállalások Donald Trump második ciklusának vége (2029. január 20.) utánra, 2030-ra, illetve ’35-re szólnak, így, ha valamiféle be nem tartástól lehetett volna tartania, az sem őt sújtotta volna.

Az a gyakran hangoztatott érv pedig, hogy a részvétel a klímaegyezményben valamiféle szükségtelen gazdasági korlátozást jelentene, azért sem áll meg, mert a zöld gazdaság fejlesztése még teljesített kibocsátási vállalások mellett is rengeteg gazdasági lehetőséget kínálna.

Történelmi tartozások, aggasztó trendek

Az Egyesült Államokat ugyanakkor kiemelt felelősség terheli az éghajlatváltozással kapcsolatban, hiszen történelmileg a világ legnagyobb kibocsátója: 1751 és 2017 között a kumulatív CO2-kibocsátások 25%-ért felelős. Ráadásul egy főre eső kibocsátásban a maga 17,2 tonna CO2-egyenérték/év adatával a legrosszabbak közé tartozik a világban (összehasonlításként Kínában ez az adat 9,8 tonna/év, Magyarországon pedig nagyjából 5 tonna/év).

“Ha a kibocsátási trendeket vizsgáljuk, vagyis azt, hogy képes-e az ország tartós és jelentős csökkentésre, nos, ott is meglehetősen elkeserítő a helyzet”

– írja az elemző.

“Az elérhető legfrissebb adatok szerint az USA 1990-hez képest 3, azaz 3%-kal csökkentette az üvegházhatásúgáz-kibocsátásait 2022-ig. Tehát 32 év alatt 3%, ez évente átlagosan kevesebb mint 0,1%. Ez gyakorlatilag a nullával egyenlő.”

Eközben van ennél jobb példa is a nyugati világban: Az EU például 2023-ra 1990-hez képest 37%-kal csökkentett, (beleszámítva a természetes elnyeléseket is) vagyis több mint 10-szer annyival, mint az Egyesült Államok. Eközben az európai jólét nemhogy nem esett vissza, hanem jelentősen nőtt. Vagyis elvileg létezik a jólétet megőrző kibocsátás-csökkentés a fejlett világban, ha van rá komoly politikai szándék.

Valós veszélyek a szimbólumok takarásában

A szimbolikus kilépés tehát nem önmagában jelent sokat Huszár András szerint, azonban a Trump-kormányzat hatalomra kerülése három területen is komoly ütést visz be a nemzetközi klímapolitikának. Ezek

• a klímadiplomáciai tevékenység várható megszűnése,
• a nemzetközi finanszírozás leállítása és
• az „ideológiai muníció” biztosítása a zöld törekvések elnehezítésére.

Kétségtelen, hogy az USA, mint a világ legnagyobb hatalma, óriási diplomáciai befolyással rendelkezik. Ha el akar valamit érni egy vagy több másik országban, jó eséllyel indulhat neki a tárgyalásoknak. A diplomácia ráadásul 100%-ban elnöki kompetencia. Az amerikai klímadiplomácia tökéletes célja lehetne, hogy a legkülönbözőbb eszközökkel rábírja vetélytársát ambiciózusabb klímavállalások megtételére. Ehhez képest, habár ezt Trump külön nem jelentette be, de gyakorlatilag borítékolhatóan nem folytat majd semmilyen klímadiplomáciai tevékenységet, ami óriási veszteség, elmaradt haszon lesz, mert soha nem lenne nagyobb szükség az országok meggyőzésére, rábírására, hogy gyorsabban csökkentsék a kibocsátásaikat, mint most.

A másik érdemi hatású intézkedés a nemzetközi klímafinanszírozás megvonása. Ez a döntés sem jogilag rögzített még, de az eddigi befagyasztásból és a retorikai, ideológiai hozzáállásból egyenesen következik. Az Egyesült Államok nagy befizetője (volt) a különböző nemzetközi klímaszervezeteknek, így mindenekelőtt az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye Titkárságának, vagy az ENSZ Kormányközi Klímaváltozási Testületének, ismertebb nevén az IPCC-nek. De komoly összegeket adott a Zöld Klíma Alapnak, és ugyanennyire jelentős összegeket várnak az USA-tól az éghajlatváltozás elkerülhetetlen hatásaira való felkészülést támogató Alkalmazkodási Alapnál, vagy éppen az újonnan felállított úgynevezett Veszteségekre és Károkra Reagáló Alapnál, amely olyan fejlődő országoknak biztosítana támogatásokat, amelyek az éghajlatváltozás már bekövetkezett hatásaitól szenvednek. Márpedig sok fejlődő ország azzal érvel, hogy ha nem kap forrást, akkor nem tud vagy nem fog kibocsátást csökkenteni, ami végső soron mindenkinek rossz lesz.

Végül, írja az elemző, “óriási ön- és közbecsapás kezd elharapózni azzal, hogy a »zöld átállásnak« nevezett folyamatot kezdik egyre többen kikiáltani a gazdasági, versenyképességi bajok fő felelősének.” Huszár András szerint a helyzet épp fordított: a gazdasági bajaink egyre inkább annak lesznek a következményei, hogy lassan elérjük a természeti környezet kirablásának határait, és beleütközünk a valóságba, ahol egyre szűkösebben és egyre drágábban állnak majd rendelkezésre nyersanyagok, az élelmiszer stb.

És ezek a jelenségek biztosan fokozódni fognak, ugyanis elképesztő mennyiségű üvegházhatású gázt és ezzel együtt óriási energiát teszünk a légkörbe, ami utána extrém időjárási szélsőségek formájában csapódik vissza ránk. Ha pedig ezt felpörgetjük (lásd „Drill, baby, drill”) akkor az elkerülhetetlen gazdasági, ebből következően pedig társadalmi problémáinkat hozzuk még közelebb, és tesszük soha nem látott méretűvé. Trump szimbolikus lépései a Green Policy Center szakértője szerint azzal is hatalmas károkat okozhatnak, hogy a társadalmi párbeszéd egy már meghaladottnak hitt szintre esik vissza, és a viták ismét nem a megvalósítás módjairól, hanem a zöldpolitikai célok elérésének szükségességéről szólnak majd.

Huszár András, a Green Policy Center szakértőjének teljes elemzése ábrákkal együtt elérhető a következő címen:
https://masfelfok.hu/2025/02/07/parizsi-hatraarc-nem-az-veszelyes-a-klimara-amit-trump-mond-hanem-az-amit-ezzel-a-vilagnak-uzen/

Forrás: Másfél fok

Ha feliratkozik a Műszaki Magazin Hírlevelére, sosem marad le a híreinkről! További friss híreket talál a Műszaki Magazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

The post Párizsi hátraarc appeared first on Műszaki Magazin.