Az European Rocketry Challenge 7 napos eseményén Európa legjobb egyetemeinek hallgatóival mérik össze tudásukat Portugáliában.

A BME Suborbitals, a Budapesti Műszaki Egyetem mostanra 50 főből álló csapata 2021 elején alakult azzal a céllal, hogy szakmai közösségként fogja össze az űripar iránt érdeklődő hallgatókat, fiatalokat. A csapat korábban már a legelső általuk fejlesztett rakétával 2. helyezést ért el a nemzetközi Big Rocket Competition versenyen, idén pedig hazánkat képviselhetik az Európa legelismertebb sportrakéta eseményeként számon tartott European Rocketry Challenge-en.

A nemzetközi versenyt a Portugal Space Agency (Agência Espacial Portuguesa) azzal a céllal hozta létre, hogy ösztönözze a fiatal mérnökjelölteket az innovatív megoldásokra, ezáltal hozzájárulva technológiai készségeik fejlesztéséhez. Az European Rocketry Challenge megmérettetésére a legjobb európai egyetemekről csak 25 csapat jutott be. Az értékelés során a zsűri a műszaki megvalósítását, a repülés minőségét és a csapat dinamikáját is figyelembe fogja venni.

“Csapattagjaink közül sokan már egészen fiatal koruk óta annak szentelik életüket, hogy rakétákat, műholdakat vagy más űrkutató eszközöket tervezhessenek. Hatalmas kihívás egy rakétát önállóan, szinte teljesen a nulláról kifejleszteni, ugyanakkor nem lehetetlen, és az a tudat, hogy hazánkban úttörőként foglalkozhatunk egyetemi rakétafejlesztéssel, folyamatosan visz minket előre. Büszkék vagyunk rá, hogy csapattagjaink kitartó és fáradhatatlan munkájának köszönhetően eljutottunk odáig, hogy elsőként képviselhetjük Magyarországot és egyetemünket a legnagyobb európai rakétaversenyen, ezzel is erősítve hazánk űrkutatásban betöltött szerepét”

– mondta el Hafner Zoltán, a BME Suborbitals csapatkapitánya.

The post A BME csapata bejutott a Portugál Űrügynökség európai rakétakilövő versenyére appeared first on Műszaki Magazin.

A háború után mostoha körülmények között elvégzett, világhírű kísérlet a magyar űrtevékenység és a nemzetközi radarcsillagászat kezdetét is jelenti.

Egy évvel Budapest ostroma után, 1946. február 6-án Bay Zoltán (1900-1992), az Egyesült Izzó (Tungsram) műszaki igazgatója és kutatólaboratóriumának vezetője csapatával saját fejlesztésű radarberendezéssel mutatta ki a Holdra sugárzott rádióhullámok visszaverődését az égitest felszínéről.

„A Bay Zoltán vezette sikeres holdradarkísérlet nyomán ma a 1946-os évet tekintjük a magyar űrtevékenység kezdetének – holott a világ első mesterséges holdja, a Szputnyik–1 csak bő egy évtizeddel később állt Föld körüli pályára”

– emeli ki az évforduló kapcsán dr. Frey Sándor csillagász. „Hazánk 2015 óta az Európai Űrügynökség tejes jogú tagállama, űrtevékenységünk pedig az elmúlt években újabb fellendülésnek indult.”

A Holdról sikeresen detektált radarvisszhang egyúttal egy azóta jelentős fejlődési utat bejárt tudományág, a radarcsillagászat kezdetét is jelentette az 1946. január 10-i sikeres amerikai Holdradarkísérlettel együtt. „Míg a 30-as években, az Egyesült Államokban megalapított rádiócsillagászat a közeli és távoli égitestekről hozzánk érkező rádióhullámok révén kutatja a Világegyetem titkait, addig a radarcsillagászat a Naprendszer egyes égitesteire bocsátott, majd azokról visszaverődő rádióhullámok segítségével igyekszik felfedni azok tulajdonságait”, teszi hozzá Frey Sándor.

„Bay és csapata a szovjet hadsereg által leszerelt gyárban, a semmiből vitte tovább a Tungsramra mindig is jellemző innovációt, és bebizonyította, hogy – a korabeli sajtót idézve – az ember megérintheti a Holdat”

– méltatja a világhírű tudóst Jörg Bauer, a Tungsram elnök-vezérigazgatója videóüzenetében, amely a kísérlet helyszínén, a kutatólaboratórium tetején készült.

„Pedig akkor még csak egy éve ért véget a háború, az emberek éheztek, hideg volt. Még ebben a helyzetben is innovációra törekedtek, és a Tungsram ma is támaszkodik ezen innovációs örökségére. Hisszük, hogy ebben a másféle válsághelyzetben kétszeres energiát kell fektetni az új technológiákba, legyen szó olyan globális kihívásokról, mint a fertőzésmegelőzés, az okos városok vagy a világ élelmezése.”

Bay Zoltán további kiemelkedő tudományos eredményei közül néhány:

• 1938-ban Bay volt a világon az első, aki elektronsokszorozójával egyes elektronokat tudott észlelni. A fotoelektron-sokszorozót többek között a gamma-spektroszkópiában használták.
• Kimutatta a fénysebesség állandóságát, frekvenciafüggetlenségét.
• Bay 1965-ben beterjesztett javaslata alapján a Súlyok és Mértékegységek Nemzetközi Konferenciája 1983-ban az űrtechnikai igényeknek megfelelő, új méterdefiníciót fogadott el: “A méter a fény által a vákuumban a másodperc 1/299 792 458 része alatt megtett távolság”. A hosszmérés egységét tehát időmérésre vezeti vissza, a fény sebességének állandó voltát feltételezve.
• A nanoszekundum pontosságú időmérési eljárások kidolgozásával és az új méter definiálásával hozzájárult a mesterséges holdakon alapuló helymeghatározás és navigáció kialakulásához, így a GPS és hasonló rendszerek megalapozásához. Nem véletlen, hogy Bay már 1946-ban felvetette a mesterséges holdakon alapuló távközlés lehetőségét.

The post 75 éve érintette meg Bay Zoltán a Holdat appeared first on Műszaki Magazin.