Az acélszerkezetek előnyei ipari létesítményeknél

Az acél használata számos előnyt kínál az ipari építészetben, legyen szó raktárakról, gyártócsarnokokról vagy logisztikai központokról.

Tartósság és ellenállóság

Az acél kiemelkedő mechanikai tulajdonságokkal rendelkezik. Magas teherbírásának és hosszú élettartamának köszönhetően ideális választás olyan létesítmények számára, amelyek folyamatos használatnak és nagy terhelésnek vannak kitéve. Emellett az acélszerkezet ellenáll a szélsőséges időjárási körülményeknek, például a szélnek, hónak és extrém hőmérsékleteknek.

Gyors kivitelezés

Az acélszerkezetek előregyártott elemekből készülnek, amelyek a helyszínen könnyen és gyorsan összeállíthatók. Ez nemcsak a kivitelezési időt rövidíti le, hanem a munkaerőköltségeket is csökkenti. A gyors építési folyamat különösen fontos az iparban, ahol a vállalkozások számára kulcsfontosságú a termelési folyamatok mielőbbi elindítása.

Rugalmasság és bővíthetőség

Az acélvázak könnyen alakíthatók és bővíthetők, így az épületek könnyen adaptálhatók a változó ipari igényekhez. Egy gyorsan növekvő vállalkozás számára ez hatalmas előnyt jelenthet, hiszen az épületek átalakítása jelentős költségek nélkül valósítható meg.

Az acélszerkezetek alkalmazási területei az iparban

Az acélszerkezetek sokoldalúan használhatók az ipari építkezések során. Néhány kiemelt terület, ahol ez az anyag különösen hasznos:

Raktárépületek

A raktárak tervezése során az egyik legfontosabb szempont a nagy, oszlopmentes terek kialakítása, amelyek lehetővé teszik a hatékony tárolást és logisztikai műveleteket. Az acél tartószerkezetek könnyen kombinálhatók hőszigetelt panelekkel, így az épületek energiatakarékossá és funkcionálissá válnak.

Gyártócsarnokok

A gyártócsarnokokban szintén fontos a nagy belmagasság és az oszlopmentes terek biztosítása. Az acél tartószerkezetek lehetővé teszik a darupályák, termelési gépsorok és egyéb nehéz ipari berendezések beépítését, miközben maximális rugalmasságot kínálnak a belső elrendezéshez.

Speciális ipari létesítmények

Hűtőházak, logisztikai központok és autógyártó üzemek mind olyan speciális igényeket támasztanak, amelyekhez az acélszerkezetek ideális megoldást nyújtanak. Az előregyártott elemek precíz illeszkedése gyors és hatékony építkezést tesz lehetővé.

Fenntarthatóság és környezettudatosság

Az ipari építészetben egyre nagyobb hangsúlyt kap a fenntarthatóság, és az acél ebben is kiemelkedő szerepet játszik. Az acél 100%-ban újrahasznosítható, így jelentősen csökkenthető az építkezések környezeti terhelése. Emellett az acélból készült épületek könnyen kombinálhatók korszerű hőszigetelő anyagokkal, ami csökkenti az energiafelhasználást.

Jövőbeli trendek az ipari építészetben

Az ipari építészetben az acélszerkezetek továbbra is vezető szerepet játszanak, azonban a technológiai fejlődés új lehetőségeket is megnyit. Az automatizált előregyártási folyamatok, az új generációs könnyített acélötvözetek és az intelligens építészeti megoldások mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az acélszerkezetek még hatékonyabbá váljanak.

Az acélszerkezetek tehát az ipari építészet meghatározó elemei, hiszen ötvözik a tartósságot, rugalmasságot és gazdaságosságot — mindazt, amire más anyagok (például a fa) nem képesek. Legyen szó raktárépületekről, gyártócsarnokokról vagy speciális ipari létesítményekről, az acél minden esetben korszerű és megbízható megoldást kínál. Az ipari építkezések jövője egyértelműen az acél dominanciáját vetíti előre, amely nemcsak a jelenlegi igényekre ad választ, hanem a fenntarthatóságot is szolgálja.

Ha feliratkozik a Műszaki Magazin Hírlevelére, sosem marad le a híreinkről! További friss híreket talál a Műszaki Magazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!

The post Acélszerkezetek az ipari építészetben: Raktárak, csarnokok és gyárak appeared first on Műszaki Magazin.

Az üvegházhatású gázok kibocsátásának több mint 73 százalékáért az energiafogyasztás (áram, fűtés, közlekedés) felel, ezen belül is a legnagyobb mértékben az ipari fogyasztás, a gyártás, és ha még tovább bontjuk ezt a kategóriát, akkor a vas- és acélipar áll az élen, ami a világ teljes kibocsátásának 7,2 százalékát produkálja.

Az acél a modern gazdaság alapját képezi: szilárdsága, szívóssága és alacsony előállítási költségei miatt ott van az épületekben, a hidakban, az óceánjáró hajókban, a vonatokban, az autókban, a háztartási eszközökben és a fegyverekben is. Az évente közel 2 milliárd tonna nyersacélt termelő globális acélipar éves forgalma 2,5 billió (2500 milliárd) dollár körül mozog, miközben az anyag előállítása során több milliárd tonna szén-dioxidot bocsátanak a légkörbe.

„Elég nagy az egyetértés abban, hogy ha tényleg hozzá akarunk járulni ahhoz, hogy megvalósítsuk a párizsi egyezményben foglalt klímacélokat, akkor már nem elég tovább javítani a nagyolvasztók hatékonyságát, hanem áttörő technológiákra van szükség, méghozzá sürgősen”

– mondta a Financial Timesnak Martin Pei, a SSAB nevű svéd acélgyártó cég technológiai vezetője.

A SSAB az elmúlt években partnereivel (az LKAB bányatársasággal és a Vattenfall energiaipari multival) együtt létrehozta a Hybrit nevű projektet, amelynek keretében azon dolgoznak, hogy megteremtsék a fosszilis energiahordozóktól mentes acélgyártás alapjait. Ez már csak azért is óriási kihívás, mert az acélgyártáshoz nyersvas szükséges, a nyersvasgyártás folyamata pedig azzal kezdődik, hogy a vasércből eltávolítják az oxigént, amit hagyományosan szén égetésével oldanak meg – ezt hívják redukciónak, és ebből ered a jelentős szén-dioxid-kibocsátás.

A Hybrit ebből a képletből vette ki a szenet, és hidrogénnel helyettesítette: a redukcióhoz szükséges hidrogéngázt ráadásul megújuló energiaforrások használatával állítják elő.

A szén nehezen pótolható, és drágább is lesz az acél nélküle

A Nemzetközi Energiaügynökség számításai szerint ahhoz, hogy elérjük a kitűzött globális klímacélokat, az acélipar szén-dioxid-kibocsátását legalább a felére kell csökkenteni 2050-ig, de utána is fokozatosan a zéró kibocsátás felé kell haladni. A Financial Timesnak nyilatkozó fenntarthatósági szakértők szerint a technológiai fejlődés ezen a téren is biztató, és akár már 2030-ra láthatjuk a közel zéró kibocsátású gyárak első hullámát – és ebben hatalmas szerepe lesz a hidrogénnek.

Az átállás persze eleinte költséges lesz. Európa és a teljes nyugati világ legnagyobb acélgyártó vállalata, a luxemburgi székhelyű ArcelorMittal becslései szerint a saját üzemeinek dekarbonizálása – az EU klímacéljainak megfelelő mértékben – valahol 15 és 40 milliárd euró közötti összegbe kerül majd a cégnek. Ha azt nézzük, hogy a vállalat az előző negyedévben közel 3,5 milliárd euró profitot termelt, ezt a befektetést akár barátinak is lehetne tekinteni, de az acélipar híresen volatilis: az elmúlt években volt már olyan negyedév is, amit 5,6 milliárdos veszteséggel zártak. Lakshmi Mittal, a vállalatot vezető indiai acélmágnás figyelmeztetett is rá: „Ezek a technológiák megemelik majd az acélunk árát. Nem lesz olcsó, a fogyasztóknak fel kell készülni a költségekre.”

Az acél a vas ötvözete, 98-99 százalékban nyersvasat tartalmaz, így az acélipar legfőbb kibocsátása a nyersvasgyártás során történik. A bányászott vasércet 1000 Celsius-foknál is forróbbra felmelegített nagyolvasztókba helyezik, a szénből előállított koksszal és salakképző anyagokkal (pl. mészkő) együtt. A vasérc és koksz égése során a koksz szén-monoxiddá alakul, a vasérc pedig fémmé redukálódik, és folyékony állapotban távozik a kemencéből. A szén-dioxid a folyamat melléktermékeként kerül a légkörbe. Ez meglehetősen nagy energiaigényű folyamat, amelyhez messze a szénalapú koksz a legköltséghatékonyabb tüzelőanyag, amit ráadásul kedvező tulajdonságai, például nagy hőfejlesztő képessége miatt is nehéz pótolni.

A SSAB észak-svédországi próbaüzemében az elmúlt hónapokban kezdtek kísérletezni az évszázados acélgyártási hagyományokat forradalmasító technológiával. A cég ígéretei szerint a vasérc hidrogéngázzal való redukálása során gyakorlatilag zéró szén-dioxid-kibocsátással kell számolni, és a vízgőz az egyetlen melléktermék – a hidrogéngázt egy elektrolízis-üzemben állítják elő, amit Svédország bőséges megújuló energiaforrásai működtetnek. Az így létrejövő vasszivacsot hulladékacéllal együtt helyezik az ívkemencébe, és kész az elektroacél.

A SSAB, amely az ArcelorMittal és az osztrák Voestalpine fő versenytársa a zöld acél gyártásában, két dolgot jelölt meg abszolút prioritásként a szénzabáló nagyolvasztóktól való elfordulás folyamatában: az elektrolízises gyártás felskálázását és a hidrogéngáz árammal történő előállításának olcsóbbá tételét. A vállalat becslései szerint az így előállított acél eleinte 20-30 százalékkal lesz drágább.

„Beszéltünk az acélipari vásárlóinkkal, de ők nem voltak annyira oda az ötletért, hogy többet fizessenek a zöld acélért. Aztán beszéltünk a vásárlóink vásárlóival, őket viszont nagyon is érdekelte a dolog”

– mondta a Canary Mediának az LKAB bányatársaság energia- és klímaügyi alelnöke, Stefan Savonen.

Az LKAB észrevételei szerint az európai autó- és kamiongyártók például elkötelezettek a zöld acél iránt, és egymással versenyeznek azért, hogy úttörői legyenek a technológiai váltásnak. A H2 Green Steel nevű svéd konzorcium márciusban a Volkswagen-csoporthoz tartozó Scaniával, májusban a Mercedes-Benzzel állapodott meg, és mindkét cég vállalta, hogy 2025-ig elkezdi beépíteni a karbonmentes folyamattal előállított acélt a járműveibe, és a teljes karbonmentesség elérésének határidejét is megállapították – a Scania 2028-ra, a Mercedes 2039-re érné el a zéró kibocsátású gyártást.

Azonban így is a Hybrit lett az első olyan cég, amely leszállította az első adag zöld acélt. Miután áprilisban bejelentették a Volvo Grouppal való együttműködést, és az autógyártó kijelentette, hogy 2026-ra a világon elsőként szeretne átállni a zöld acélból készült járművek tömeggyártására, az elsősorban kamionokat gyártó cég augusztus második felében kézhez is kapta az első szállítmányt. A Volvo Group még idén elkezdené a prototípusok gyártását a vadiúj alapanyagból.

Ha lehet hinni Kínának, akkor globálisan sincs miért aggódni

Miközben az uniós Green Deal értelmében az európai acélipart egyre inkább fenyegetik a magas szénadók és a dekarbonizációs szabályozások, a kapcsolódó területeken is akcióba lendültek: tíz nagy európai építőipari és ingatlankezelő cég megalapította a SteelZero koalíciót, amivel szintén elkötelezték magukat amellett, hogy 2050-ig teljesen megszabadítják működésüket a fosszilis energiahordozóktól.

„A piac már készen áll, de egyelőre nincs, aki ellássa. A piac a gyártókra vár”

– mondta Savonen, aki szerint ezek a gyártók a Green Dealnek köszönhetően hamar meg fognak jelenni.

Miután tehát az elmúlt egy évben a világ legnagyobb acélgyártói beálltak a párizsi klímaegyezményben megfogalmazott célok mögé, valamint az Európai Unió és Joe Biden megválasztása után az Egyesült Államok is rákapcsolt a zöld gazdaság elérésére különböző szabályozások és ösztönzők útján, marad a kérdés, hogy mi lesz a világ acélgyártásának több mint felét adó Kínával. Hszi Csin-ping ugyanakkor még tavaly bejelentette, hogy Kína 2060-ra teljesen karbonsemlegessé válik, és ennek az állam cégei is igyekeznek megfelelni.

A világ legnagyobb acélgyártója, az állami tulajdonban lévő sanghaji Baowu Steel Group például már egy évtizeddel korábbra, 2050-re megígérte a karbonsemlegességet, ami elengedhetetlen lesz a pekingi célok eléréséhez: a kínai szén-dioxid kibocsátás csúcsértékét már 2025 előtt szeretnék elérni, hogy 2030-ra már 30 százalékos csökkenést jelenthessen az ország. Az elemzők szerint hiába ambiciózus célok ezek – ha valahol meg lehet valósítani egy ilyen, a teljes ipart érintő váltást, akkor az a központi vezérlésű kommunista állam, Kína.

Forrás: Qubit

The post A nehézipar reformja nélkül meddő a klímaváltozás elleni harc appeared first on Műszaki Magazin.

Az Ansteel és a Ben Gang Group által már aláírt egyesülési megállapodás értelmében Liaoning tartomány a tulajdonában lévő 51 százaléknyi Ben Gang részesedést térítésmentesen átadja az Ansteelnek, amelynek ezzel a leányvállalatává válik.

Az egyesülés lezártával az Ansteel 63 millió tonna acéltermelési kapacitással rendelkezik majd, ami a harmadik legnagyobb a világon az ugyancsak kínai Baowu Steel Group és a luxembourgi székhelyű ArcelorMittal után. Az Ansteel azt tervezi, hogy évi 70 millió tonnára növeli acéltermelését 2025-re.

A Ben Gang 1905-ben, az Ansteel 1916-ban jött létre, mindkét cég Liaoning tartományban működik – írja az MTI.

Forrás: napi.hu

The post Egyesül Kína két legnagyobb acélgyára appeared first on Műszaki Magazin.

A vasérc-alapú, fosszilis energiahordozóktól mentes acél gyártására való áttérés tervét az iparágban működő több mint 400 ügyfélnek és szereplőnek mutatták be a Stockholmban tartott SSAB Svéd Acél Díj átadási rendezvényén. „Az SSAB az első fosszilis energiahordozóktól mentes acéltermékeket már 2026-tól kínálni fogja a piacon. Arra törekszünk, hogy közös céljaink érdekében ügyfeleinkkel partnerséget kezdeményezzünk, hogy a világon az elsők lehessenek, akik fosszilis energiahordozóktól mentes acélból készítik termékeiket,” vallja Martin Lindqvist, az SSAB elnök-vezérigazgatója.

Az SSAB, globális törekvéseivel összhangban, úgy számítja, hogy a hulladék alapú elektromos ívkemence (EAF) technológiát használó amerikai üzemek közül 2022-re az Iowában lévő már teljes egészében megújuló energiával fog működni. A vállalat kínálatában emellett 2026-tól kezdve pedig már vasérc alapú, fosszilis energiahordozóktól mentes acéltermékek is szerepelni fognak, amelyekben a svédországi HYBRIT kezdeményezésen keresztül kifejlesztett vasszivacs található. 2016-ban az SSAB az LKAB-bal és a Vattenfall-lal együttesen HYBRIT néven kezdeményezést indított azzal a céllal, hogy az acélgyártás során redukálószerként használt szenet és kokszot fosszilis energiahordozóktól mentes hidrogéngázzal helyettesítse. A fosszilis energiahordozóktól mentes acél iránti érdeklődés azóta gyorsan növekedett.

Tavaly szeptemberben Martin Lindqvist, aki az egyetlen acélipari vállalatot képviselte a csúcstalálkozón, meghívást kapott a New York-i ENSZ éghajlat-politikai csúcstalálkozójára, hogy valami olyasmiről beszéljen, amit mind ez ideig lehetetlennek tartottak, vagyis a nettó nulla kibocsátás lehetőségéről az acéliparban. „Meg szeretnénk mutatni, hogy az acélipar átállása nemcsak, hogy lehetséges, hanem egy valóban szükséges lépés. Ha megmutatjuk az utat, úgy gondolom, a többiek követni fognak bennünket,“ véli Martin Lindquist.

Az acélipar felelős a világ szén-dioxid-kibocsátásának 7%-áért. Svédországban az acélgyártás 10%-ért, Finnországban 7%-ért felelős. A vasérc csökkentésére használt kokszszén hidrogéngázzal történő helyettesítésének technológiája ismert, ám eddig nem történt még meg az ipari szintű sikeres tesztelése. A HYBRIT jelenleg kísérleti üzemet épít a vasszivacs (DRI) alkalmazására az SSAB luleå-i telephelyén, amely 2020 nyarára készül el és áll üzembe.

„A technológiai fejlesztés már teljes lendülettel zajlik. Azáltal, hogy szembeszállunk a technológiával, amely majd ezer éve lényegében változatlan, elvileg kiküszöböljük az összes fosszilis szén-dioxid-kibocsátást. A mai napig a CO2 elkerülhetetlen mellékterméke volt a vasércből történő acélgyártásnak. A HYBRIT technológiájával az egyetlen kibocsátott elem a víz lesz,”

állítja Martin Pei, az SSAB műszaki igazgatója és a HYBRIT Development igazgatótanácsának elnöke.

Az SSAB úgy döntött, hogy az oxelösundi üzemében működő két nagyolvasztóját már 2025-ben elektromos ívkemencére cseréli. Ezzel az SSAB Oxelösundban a szén-dioxid-kibocsátásának nagy részét kiküszöböli. Az elektromos ívkemencére való áttérés szükséges lépés ahhoz, hogy használni tudják az ugyanebben az időben üzembe álló HYBRIT demonstrációs acélműből érkező vasszivacsot.

„Az a szándékunk, hogy a Svédországban, Finnországban és az Egyesült Államokban működő SSAB gyártási láncot, a  teljes gyártási rendszert egészen a kész acéltermékig fokozatosan átalakítsuk. Az a célunk, hogy legkésőbb 2045-re a teljes vállalat fosszilis energiahordozóktól mentessé váljon.“

fejezi be mondandóját Martin Pei.

The post SSAB – Fosszilis energiahordozóktól mentes acél appeared first on Műszaki Magazin.