Vízhiány és aszály – Hogyan erősíthetik meg a városok az ellenálló képességüket?

Paczári Viktor — Tue, 25 Aug 2026 05:30:59 +0000

2026. augusztus 19. A vízhiány már nem korlátozódik Dél-Európa történelmileg száraz régióira.

Az elmúlt hónapokban a hosszan tartó száraz időjárás egyre nagyobb mértékben sújtja a kontinens nagy részét – Magyarországot is beleértve. Az Európai Aszálymegfigyelő Központ adatai szerint 2026 júliusában az aszályhelyzet továbbra is kritikus maradt, sőt Közép- és Nyugat-Európa egyes részein tovább fokozódott, a riasztási állapot pedig Franciaországtól és Dél-Németországtól egészen Magyarországig és Romániáig terjedő területeken volt érvényben.

Az éghajlatváltozás már most is jól érzékelhető hatásokkal jár az egész kontinensen. Németországban a nagyobb folyók alacsony vízállása hátráltatja a hajózást és az ipart, Angliában pedig a 2025-ös aszály több millió embert érintő vízhasználati korlátozásokhoz vezetett a víztározók történelmileg alacsony szintje mellett. Magyarország is hasonló kihívásokkal szembesül: az Országos Vízügyi Főigazgatóság adatai szerint az országban az elmúlt öt évben 462 mm csapadékhiány halmozódott fel, míg az Alföldön a talajvízszint 1–2 méterrel a 30 éves átlag alá süllyedt.

A kialakult helyzetben a városok, a községek és az infrastruktúra-üzemeltetők egyre sürgetőbb kérdéssel szembesülnek: Hogyan szavatolhatók megbízható vízforrások a hosszabb aszályos időszakok, az emelkedő hőmérséklet és a növekvő igények mellett?

Dr. Stephan Wasielewski környezetmérnök, a Drees & Sommer vízügyi infrastruktúra részlegének vezetője számára, aki több mint egy évtizedes kutatói és gyakorlati tapasztalattal rendelkezik, egyértelmű a kihívás:

„Egyre gyakrabban fordul elő, hogy a víz rossz helyen és rossz időben áll rendelkezésre. A hosszú száraz időszakokat olyan heves esőzések követik, amelyeket a talaj és a vízelvezető rendszerek alig képesek befogadni. Ezeknek a szélsőségeknek a kezelése korunk egyik legfontosabb infrastrukturális kihívása lesz.”

A Drees & Sommer szerint a hangsúlyt most arra kell helyezni, hogy a vizet hosszabb ideig körforgásban tartsuk, csökkentsük a veszteségeket, és jobban kihasználjuk a meglévő erőforrásokat.

Az esővizet tartsuk meg helyben

Számos városban az esővizet még mindig a lehető leggyorsabban elvezetik. A gyakoribb aszályos időszakok miatt ez a szemlélet egyre több problémába ütközik. A szikkasztófelületek, a zöldtetők, a retenciós tározók és a ciszternák elősegítik a víz helyben tartását és a talajvízkészletek visszapótlását.

Jó gyakorlati példa erre a berlini Lichtenberg kerület, ahol a Drees & Sommer támogatásával azonosította azokat az iskolákat, amelyek leválaszthatók a csatornahálózatról. Mintegy 135 000 négyzetméternyi burkolt felületen – ami több mint 19 futballpályának felel meg – zöld- és szikkasztófelületeket, valamint szikkasztóárkokat és -rendszereket alakítanak ki az esővíz helyben tartására és a csatornahálózatba való elfolyásának csökkentésére.

Csökkentsük az infrastruktúra-hálózatok vízveszteségét

A vízhiányért nemcsak az aszály a felelős. Az elöregedő infrastruktúra miatt jelentős mennyiségű értékes ivóvíz veszhet kárba.

Digitális szivárgásérzékeléssel, folyamatos felügyelettel és a meglévő hálózatok korszerűsítésével jelentősen csökkenthetők a veszteségek és javítható az erőforrás-hatékonyság. Innovatív technológiákkal – például a mesterséges intelligencián alapuló előrejelző eszközökkel – a közműszolgáltatók már a nagyobb szivárgások előtt felismerhetik a csövek esetleges meghibásodásait.

Hasznosítsuk újra a vizet, ahol csak lehetséges

Nem minden felhasználási területen van szükség ivóvízminőségre. Az esővíz, a szürkevíz és a technológiai víz gyakran újrahasznosítható öntözésre, műszaki rendszerekhez vagy ipari alkalmazásokhoz.

„Túl kell lépnünk a kitermelés, a fogyasztás és az ártalmatlanítás lineáris modelljén. A jövő kihívásainak azok a régiók képesek megfelelni, amelyek körforgásban tartják a vizet és többször felhasználják. Ez az ipari döntéshozatalban is egyre fontosabb szerepet fog játszani”

– mondja Wasielewski.

A dél-németországi Alzchem Csoport számára a Drees & Sommer azt vizsgálja, hogyan lehet a vállalat központi szennyvíztisztítójából származó technológiai vizet kezelni és a gyártási folyamatban többszörösen újrahasznosítani, ezzel összességében elősegítve a frissvíz-fogyasztás csökkentését.

Tegyük átláthatóbbá a vízgazdálkodást

Az egyre szűkösebb vízkészletek következtében az önkormányzatok, az ipar, a mezőgazdaság és az energiaszolgáltatók közötti verseny fokozódik. Digitális eszközökkel a döntéshozók pontosabban átláthatják a rendelkezésre álló víz mennyiségét, annak felhasználását és a lehetséges hiányterületeket.

Írország például országos vízkivételi nyilvántartást vezet a vízhasználat és az engedélyezés átláthatóságának javítása érdekében.

Bővítsük a városi zöld infrastruktúrát

A burkolt felületek – például az aszfalt és a beton – megakadályozzák a víz talajba szivárgását. A zöldfelületek, a fák és az éghajlatváltozáshoz igazodó tájrendezés hozzájárulnak a vízmegtartáshoz, javítják a helyi mikroklímát és mérséklik a városi hőséget.

Jó példa erre a Berlintől nem messze fekvő Potsdamban található Telegrafenberg campus. A Drees & Sommer 2025-ben a GFZ Helmholtz Földtudományi Központ megbízásából kidolgozott egy tájrendezési koncepciót a 27 hektáros területre. Sürgős beavatkozás szükséges: a campus fáinak mintegy 78 százalékát már károsította a hőség és az aszály. A koncepció éghajlatváltozáshoz igazodó növénytelepítést tartalmaz, ami lényegesen kevesebb vizet igényel, mint a meglévő – részben több mint 100 éves – faállomány, és ezáltal hosszú távon hozzájárul a terület vízegyensúlyának stabilizálásához.

A háztartások is hozzájárulhatnak – a kulcs azonban az infrastruktúra

A háztartások többek között esővízgyűjtő hordókkal, ciszternákkal és víztakarékos szerelvényekkel járulhatnak hozzá a víz megtakarításához. A legnagyobb hatás azonban az infrastrukturális, a csapadékvíz-gazdálkodási és a víz-újrahasznosítási beruházásoktól várható.

„Most döntő fontosságú, milyen gyorsan készülnek fel a városok és a községek az éghajlatváltozásra, valamint a vízkészletekre nehezedő egyre nagyobb nyomásra”