Pályára állt az első magyar fejlesztésű asztrofizikai kisműhold, amely az egész Földre kiterjedő gamma-műholdhálózat úttörője lehet – közölte az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpontja (ELKH CSFK) az MTI-vel.

A GRBAlpha nevű űreszközt március 22-én reggel bocsátották fel Bajkonurból egy Szojuz fedélzetén, a rakétával egy másik magyar kisműhold, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem SMOG-1 űreszköze is elindult.

A GRBAlphát egy magyar-szlovák-japán kollaboráció keretében, az ELKH CSFK tervezésében és projektvezetésével hozták létre. A műhold mérőműszerei a CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézetének laboratóriumában készültek, a CSFK és az ELTE Fizikai Intézetének együttműködésével.

A GRBAlpha egy 10x10x11,3 centiméteres műhold, amely nevét a világegyetem legnagyobb robbanásaihoz kapcsolódó gamma-kitörésekről kapta (GRB: gamma-ray burst). Ha a benne elhelyezett, a méretéhez képest rendkívül nehéz gammasugárzás-detektor jól teljesít, később más műholdakra is telepíthetik a szerkezetet, ezzel egy, az egész Földet körülvevő hálózatot hozhatnak létre.

Egy ilyen műholdhálózat egy földnyi méretű detektorernyőt rajzol majd ki, amelynek segítségével igen pontosan lehet azonosítani a gamma-kitörések forrását.

A gravitációs hullámok 2015-ös felfedezése máig lázban tartja a tudományos közönséget. A nanoműholdakból tervezett hálózattal a gravitációs hullámokat kibocsátó, összeolvadó neutroncsillagok pontos helyzetét is meg fogják tudni határozni, mivel ezekhez is kötődik gamma-kitörés.

„A detektor lelke egy cézium-jodid kristály, amely a gamma-sugárzás hatásáralátható fényt bocsát ki. Ezt érzékeny, fotonszámlálónak nevezett  szenzorokkal érzékeljük, majd a jel erősítése és digitalizálása után a csillagászati szempontból gyanús jeleket helyben letároljuk, vagy közvetlenül egy rádiómodul felé továbbítjuk”

– mondta a rendszer fejlesztését vezető Pál András, a csillagászati intézet munkatársa.