Az Európai Unió új kibocsátási szabványa, az Euro 7, alapvető változásokat hoz az autóiparban, mivel a korábbi előírásokkal szemben már nemcsak a kipufogógázból származó szennyezést szabályozza, hanem a járművek használata közben keletkező úgynevezett nem-kipufogó eredetű emissziókat is.
Ide tartozik többek között a fékek és a gumiabroncsok kopásából származó finompor. Az új szabályozás 2026. november 29-től lép életbe az új típusjóváhagyású személyautók esetében, majd 2027 novemberétől minden újonnan forgalomba helyezett járműre vonatkozni fog.
Az Euro 7 egyik legfontosabb új eleme a fékrendszerekből származó részecskekibocsátás korlátozása. A szabvány szerint a belső égésű motorral, hibrid vagy hidrogénhajtással működő személyautók esetében a fékkopásból származó részecskék mennyisége legfeljebb 7 mg/km lehet, míg a tisztán elektromos járműveknél a határérték 3 mg/km. Ez az első alkalom, hogy jogszabályi szinten korlátozzák a fékrendszerből származó finompor-kibocsátást, ami jól mutatja, hogy a közlekedési eredetű légszennyezésben egyre nagyobb szerepet tulajdonítanak a nem kipufogógázból származó részecskéknek.
A fékezés során keletkező finompor jelentős része a féktárcsa és a fékbetét súrlódásából származik. A hagyományos európai konfiguráció – öntöttvas féktárcsa és úgynevezett „low-metallic” fékbetét – esetében a kibocsátott részecskék jelentős hányada vasalapú, ami arra utal, hogy a kopás nagy része magából a féktárcsából származik. Ez azt jelenti, hogy a jövőben nem elegendő csupán a fékbetétek összetételének módosítása: a féktárcsák anyagának és felületkezelésének fejlesztése is kulcsszerepet kap.
Az autóipar ezért több technológiai megoldást is vizsgál. Az egyik irány a kevésbé abrazív, azaz kevésbé koptató fékbetét-anyagok fejlesztése, például a nem fémes, azbesztmentes organikus (NAO) súrlódó anyagok alkalmazása. A másik megközelítés a féktárcsák kopásállóságának növelése különböző felületkezelésekkel vagy bevonatokkal. Ilyenek például a ferrites nitrokarburáló (FNC) eljárással kezelt tárcsák, illetve a rendkívül kemény bevonatokkal – például titán- vagy volfrám-karbid alapú rétegekkel – ellátott féktárcsák. Ezek a megoldások jelentősen növelik a felületi keménységet, így csökkentik a kopást és a részecskekibocsátást. Egyes fejlesztések szerint a speciális bevonatok akár nagyságrendekkel csökkenthetik a féktárcsák kopását a hagyományos öntöttvas megoldásokhoz képest.
Az új követelmények azonban további mérnöki kompromisszumokat is felvetnek. Az elektromos járművek például erős rekuperációs fékezést alkalmaznak, ezért a mechanikus fékeket ritkábban használják. Ez kedvez a kopás csökkentésének, ugyanakkor fokozza a korrózió kockázatát, mivel a féktárcsák felülete kevésbé tisztul le a használat során. Emiatt a jövő fékrendszereiben különösen fontos lesz a korrózióálló anyagok és bevonatok alkalmazása.
Az Euro 7 az utángyártott alkatrészek piacára is hatással lehet. A szabályozás ugyanis a féktárcsát és a fékbetétet egyetlen súrlódó párként kezeli a kibocsátási vizsgálatok során. Ez azt jelenti, hogy a határérték teljesítése a két alkatrész együttes működésétől függ, ami megnehezítheti a különböző gyártók termékeinek szabad kombinálását az aftermarket piacon.
Az Euro 7 nemcsak egy új emissziós szabvány, hanem szemléletváltást is jelent az autóipar számára. A jövő járműveinek fejlesztésekor a fékrendszer már nemcsak biztonsági és teljesítménybeli szempontból lesz kulcsfontosságú, hanem a környezeti hatás szempontjából is. A fékbetétek, féktárcsák és bevonatok fejlesztése ezért a következő évek egyik fontos innovációs területévé válhat az autóipari beszállítók számára.
Forrás: MM
Ha feliratkozik a Műszaki Magazin Hírlevelére, sosem marad le a híreinkről! További friss híreket talál a Műszaki Magazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!
