Milliárdos beruházásokkal alakítják át Európa acéliparát: a cél a hidrogénnel gyártott, alacsony CO₂-kibocsátású acél tömeges bevezetése az autógyártásban. A technológiai átállás már zajlik, de a kérdés továbbra is nyitott: ki fizeti meg a zöld átmenet árát?
Az európai acélipar történetének egyik legnagyobb átalakulásán megy keresztül. Az autógyártók egyre nagyobb nyomást helyeznek beszállítóikra a járművek teljes életciklusra vetített szén-dioxid-kibocsátásának csökkentése érdekében, ezért az acélgyártók milliárdos beruházásokkal állnak át az úgynevezett „zöld acél” előállítására.
A hagyományos nagyolvasztós technológia helyét fokozatosan az elektromos ívkemencék (EAF) és a hidrogénalapú közvetlen redukciós (DRI) eljárások veszik át. Az EAF-rendszerek hulladékacél újraolvasztásával működnek, míg a DRI-technológia a vasérc redukcióját földgáz vagy zöld hidrogén segítségével végzi. Utóbbi esetben a folyamat mellékterméke nem CO₂, hanem víz.
A Német Acélipari Szövetség szerint 2030-ra az Európai Unióban 10–15 millió tonna alacsony kibocsátású elsődleges acéltermelési kapacitás jöhet létre. Ez teremtheti meg az alapot ahhoz, hogy az európai autóipar egyre nagyobb arányban használjon helyben gyártott zöld acélt.
A legnagyobb európai szereplők már megkezdték az átállást. A Salzgitter 2027-ben indítja el új, 1,9 millió tonnás elektromos ívkemencéjét és kétmillió tonnás DRI-üzemét. A Voestalpine Ausztriában két új EAF-rendszert épít, amelyek révén 2029-re 30 százalékkal csökkentheti kibocsátását. A Thyssenkrupp Duisburgban épít hidrogénre átállítható DRI-üzemet, míg a Tata Steel és az SSAB szintén jelentős zöldacél-kapacitásokat fejleszt.
A GMH már most közel 100 százalékban újrahasznosított acélhulladékból gyárt acélt elektromos ívkemencékben, akár 80–98 százalékos CO₂-csökkentést elérve. A Volkswagen ezt az anyagot például sebességváltó-alkatrészekhez használja.
Az iparág számára ugyanakkor az átállás komoly pénzügyi kockázatot jelent. Egyes projektek önmagukban több milliárd eurós beruházást igényelnek, miközben az európai acélpiac gyenge, az energiaárak magasak, és erősödik az ázsiai – sok esetben államilag támogatott – import versenye. A német állam és a tartományok több milliárd euró támogatással segítik az átalakulást.
Közben új szereplők is megjelentek a piacon. A svéd Stegra a világ első klímasemleges acélművét építi, amely kizárólag megújuló energiával előállított hidrogént használ majd. A Porsche és a Mercedes-Benz már hosszú távú szállítási szerződéseket kötött a vállalattal, a Mercedes pedig tulajdonrészt is szerzett benne.
A zöld acél jelenleg még drágább a hagyományos acélnál, de az iparág szerint ez az autók végső árát csak korlátozottan befolyásolja: egy jármű esetében körülbelül egy százalékos többletköltséget jelenthet. Az acélgyártók ezért azt szeretnék, ha a zöld acélt az EU hivatalosan is figyelembe venné az autógyártók flottakibocsátási elszámolásában. Ez szerintük felgyorsítaná a technológiai átállást, növelné a keresletet, és javítaná az európai ipar versenyképességét.
Az irány egyértelmű: az acélipar dekarbonizációja már nem jövőbeli terv, hanem folyamatban lévő ipari forradalom.
Forrás: MM
Ha feliratkozik a Műszaki Magazin Hírlevelére, sosem marad le a híreinkről! További friss híreket talál a Műszaki Magazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!
