Minél összetettebbé válik egy rendszer, annál fontosabb, hogyan kapcsolódnak egymáshoz az egyes elemek. Mi történik azonban, ha egy kritikus építőkocka kiesik? Egy lezárt vasútvonal, egy túlterhelt terminál, a sofőrhiány vagy az üzemanyagárak hirtelen emelkedése önmagában is komoly fennakadást okozhat, hatásuk pedig végiggyűrűzhet a teljes ellátási hálózaton. Hogyan kombinálhatók úgy a különböző szállítási módok, hogy ne kompromisszumokat halmozzunk, hanem egy ellenállóbb hálózatot építsünk? Erről beszélgettünk Konyári Antallal és Mihályka Dáviddal, a Trans-Sped szakértőivel.
A jövő logisztikája nem választ, hanem kombinál
Nem biztos, hogy ma már annak van értelme, hogy egy Hamburgból Madridba tartó szállítmány több mint kétezer kilométert kizárólag közúton tegyen meg. A jövő szállításlogisztikájának kulcsa nem az egyetlen „legjobb” megoldás megtalálása. A közút rugalmassága, a vasút hosszú távú, nagy volumenű szállításban rejlő előnyei, valamint a saját és alvállalkozói kapacitások tudatos kombinációja együtt hatékonyabb és ellenállóbb rendszert teremthet. Egy reziliens logisztikai hálózat több kapcsolódási pontra, alternatív útvonalra és rugalmasan mozgósítható kapacitásokra épül: ezek nem egymást kizáró lehetőségek, hanem egymást kiegészítő elemek. A paradigmaváltás lényege, hogy a logisztikát ne különálló fuvarfeladatok soraként, hanem a feladótól a címzettig terjedő, dinamikus rendszerként optimalizáljuk.
Hiába kerül újabb kamion a flottába, ha nincs, aki vezesse
A közút rugalmassága továbbra is nehezen helyettesíthető: szűk időablakokhoz alkalmazkodik, háztól házig szállít, és gyorsan reagál a változó igényekre. A kapacitás bővítésének azonban egyre kevésbé a járművek száma szab határt. A sofőrhiány mára a közúti áruszállítás egyik stratégiai szűk keresztmetszetévé vált. Magyarországon közel tízezer sofőr hiányzik a rendszerből, miközben a járművezetői állomány átlagéletkora 45–55 év között mozog. A szakma nehezen vonzza be a fiatalabb generációkat, az utánpótlást pedig a képzés jelentős költsége is nehezíti. Emellett a közúti fuvarozás közvetlenül reagál a gazdasági és geopolitikai változásokra is: az üzemanyagárak emelkedése gyorsan megjelenik a fuvarozási költségekben, majd továbbgyűrűzik a teljes ellátási láncon. A közút előtt álló kihívás ezért kettős: úgy kell megőriznie legnagyobb erősségét, a rugalmasságot, hogy közben egyre szűkösebb emberi kapacitásokkal és változékony költségkörnyezettel kell gazdálkodnia. Ebben a helyzetben a saját flotta és a megbízható alvállalkozói kapacitások tudatos kombinációja is egyre fontosabbá válik.
Képbe kerülnek a sínek: mit adhat az intermodalitás?
Az intermodalitás térnyerését a hatékonyság mellett a közúti szállítás fizikai korlátai is sürgetik. Európa fő útvonalai telítődnek, a kamionforgalom növekszik, miközben a sofőrkapacitás véges. Nagy távolságokon és jelentős árumennyiségnél ezért egyre nagyobb szerep juthat a vasútnak, különösen az FMCG-, az autó-, a papír-, az acél- és az elektronikai ipar globális ellátási láncaiban. A kontinensen keresztül kikötők felé tartó nagy árumennyiségek esetében a vasút egyszerre több közúti fuvar kapacitását képes átvenni, tehermentesítve ezzel az utakat és a járművezetőket is. Önmagában azonban az intermodalitás sem csodaszer. A túlterhelt, sok helyen felújításra szoruló pályahálózat, a szűk terminálkapacitások és a kötött útvonalak miatt egyetlen fennakadás is komoly késést okozhat – miközben egy időérzékeny ellátási láncban akár fél nap csúszás is kritikus lehet. Bár Magyarországon és Európa-szerte zajlanak terminál- és infrastruktúra-fejlesztések, az átállás komplex hálózatok kiépítését és hosszú távú beruházásokat kíván. Az intermodalitás ezért nem gyors megoldás, hanem stratégiai irány, amelynek még csak az elején járunk.
Reziliens hálózatok: az okos kombináció a siker kulcsa
Minél több szereplő és szállítási mód kapcsolódik össze, annál fontosabb a rendszerek összehangolása és a valós idejű információáramlás. A digitális nyomon követési rendszerek, a rendszerintegráció és az automatizált folyamatok teszik lehetővé, hogy az egyes elemek valóban egységes hálózatként működjenek. Az okos szállításlogisztika ugyanis nem attól „okos”, hogy minél több technológiát használ, hanem attól, hogy képes összehangolni a rendelkezésére álló erőforrásokat. Talán éppen ez a reziliencia lényege: nem megakadályozni minden egyes Jenga-kocka elmozdulását, hanem időben észlelni, ha megbillen a torony, és még azelőtt megtalálni az új egyensúlyt, hogy az egész rendszer összeomlana.
Ha feliratkozik a Műszaki Magazin Hírlevelére, sosem marad le a híreinkről! További friss híreket talál a Műszaki Magazin főoldalán! Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is!
